Félek...

Félek…

 

Félek, egyszer átlépsz egy határt,

ahol már nem tudsz parancsolni a gyűlöletnek.

Élvezettel, kéjjel keresed majd annak vesztét,

ki tőled nem retteg.

Félek, egyszer majd úgy beszűkül

elragadóan sokszínű világod,

hogy tükörbe nézve

egy élőhalott tűszúrásnyi pupilláit látod.

Hova vezet ez az egész?

Ártatlan játék volt először.

Most már vér folyik a szavakból,

melyek mögé elrejtőzöl.

Egyik hazugság szüli a másikat.

A sátánnak templom épül,

amin a te elefántcsont tornyod

szolgál majd erősségül.

Vess csak meg, amiért szeretlek.

Nevezz bolondnak, magadat meg szentnek.

S míg meszelt falakat csókolgat számítóan sima szád,

lepereg rólad a vakolat, mert Isten szeme mindent lát.