És

 

 

Elgurul egy alátét.

Arany hangon csörren.

Bámulom önmagam

a homályos tükörben.

 

Játszik a majom

és koronát képzel

fejére a megszokás.

Feltételes kényszer.

 

Beindul az inger.

A pókhálós óra

rugókat feszít

minden tollas szóra.

 

Porszemek keringnek.

Gúnyos táncot járnak.

Ajtó nyerít nótát

egy patás madárnak.

 

És az emlékek parancsa

fájó lázzal éget.

Szegény szívem földre rogy.

Újra megszül téged.

 

Valami harmatért

könyörög a lélek.

Az igazság a múltba menekül,

de végleg.

 

És az az ócska tű

mindig megakad.

Azt ismétli:

voltam én boldog és szabad...