Érzékeny fém

b.cermidoff•  2011. szeptember 3. 20:51

Érzékeny fém

 

Simulj kezem alá, drága fém.

Éledő dorombolásod hadd érezzem.

Rezegtesd finom hízelgésed belém.

Játssz minden idegvégződésemen.

Miközben hűvös idomaidat

a véred lassan járja át,

felkészülsz velem, hűséges szolga,

hogy legyőzzük a távolság démonát.

Másoknak szélmalomharc az élet,

de mi ismerjük Utunk.

Fényes izmod hozzám feszül.

Mi tudjuk, mivégre futunk.

Mennyi erő e hatalmas testben,

zümmögő szív, mely értem hajt.

Gyengéd oroszlánom, lebegő vágtád

mintha sosem érne talajt.

Tűszúrásnyivá töpörödik

ím a zagyva világ.

Bársony utakon suhanva

megérik harmóniánk. 

Minden rezgésünk a mennyben egyesül,

hisz testünk a porból vétetett.

Szabad, szerelmes lelkem áthevül

és dicsőíti az Életet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2011. szeptember 3. 23:59

:)))))))))))

zotya682011. szeptember 3. 22:09

''Minden rezgésünk a mennyben egyesül,
hisz testünk a porból vétetett.
Szabad, szerelmes lelkem áthevül
és dicsőíti az Életet...............................nag yonjó!

b.cermidoff2011. szeptember 3. 21:39

Kedves Pepo és Versike, örülök, hogy tetszett a versem. :))

versike2011. szeptember 3. 21:13

GRT.!

pepo2011. szeptember 3. 20:59

Minden rezgésünk a mennyben egyesül,

hisz testünk a porból vétetett.

Szabad, szerelmes lelkem áthevül

és dicsőíti az Életet.