Én, Te, ő

 

Leült velem szemben a kétely

és megérintette kezem.

De lepergett rólam e métely

és ő megütközött ezen.

Körbejárt s megforgatott,

mint könnyű levelet

szeszélyes fuvallatok

s mint ízt a lehelet.

Rám kérdezett és megijedt.

Szemében tükröződött Neved.

Félte a mustármag hitet,

mely szabadon arcába nevet.

Kőszikla magasán nékem

szeretetből emelt fedelet

s lett óvó menedékem

gyönyörű szerelmes leveled.

Megrendült ekkor kísértőm.

Elérte vonzásod sodra.

S lenéztél reám megértőn,

mint újszülött képmásodra.