Emberiség, én így szeretlek téged

Több hónapos lelki szemetes kiképzésed után minden szinglik nagy példaképe, Signora Bella Díva házhoz rendel. Végül is ráérsz. Hiszen nyílt titok, hogy neked soha semmi dolgod nincs. Legalábbis ő nem tud róla. És ami az érdeklődési körén kívül esik, az nyilván nem is létezik. Tisztában vagy vele, hogy nem vendégségbe mész. Ez lesz a vizsgád. Másfél órát utazol hozzá a zsúfolt városon keresztül. Amikor megérkeztél, rögtön üvöltözik veled, mert 5 percet késtél. Aztán vedd megtiszteltetésnek, hogy a tiszta ünneplő ruhádban beülhetsz a többéves kosz közepére. Mert hogy az olyan elragadóan spontán. De csak vigyázzban, mert ott semmi sem a tied. A kutya, a macska, az fontos. A házigazda szinte rád sem néz, végig velük van elfoglalva. Bájosan mosolyog, hogy neked ezt meg kell értened, mert ők a gazdi mindenei. Végre veled is törődik. Szót enged neked és ismét ordít, mert nem olyan dolgokról beszélsz, ami őt érdekelné. Mégis perceket tölt azzal, hogy sértő szavakat keresve, paranoiás műgonddal végigfésülje a mondanivalódat. Egyáltalán hogy mered ezeket a kifejezéseket használni efféle hangsúllyal és ilyen sorrendben? Dühöng, hogy hiába tartotta rettegésben miattad az étert hetekig, képtelen voltál rászokni arra, hogy szolgálatkészen a mobiloddal aludj. Persze ő még egyszer sem kísért el a szomszéd sarokig. Elvégre ő naggyon' elfoglalt. Fontos személy. Bölcsész végzettséggel naponta félműszakban gurguláztatja a szemeit a Luftballonkiszurkáló Vállalatnál. Téged pedig egész nap otthon esz a fene. Főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, "gyerekezni", beteget ápolni, az nem munka. Más megcsinálja meló mellett is. És különben is, minek törje magát miattad? Te sokkal távolabb laksz tőle, mint ő tőled...