Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eleven szenet öleltünk
b.cermidoff• 2011. október 4. 00:35
Eleven szenet öleltünk
Szivárványt lapoztunk
könnyed ujjakkal.
Betakart minket
szárnyával egy angyal.
Szemed ablakán át
szívedbe néztem.
Lámpásod fénye
én puha fészkem.
Lelked lantján
szent szavak szóltak.
Új életre keltek Benned
reménytelen holtak.
Tavaszod sugarán
minden kivirult.
Megszégyenült a halál.
Menekült a múlt.
Felemeltél engem.
Csodákban fürödtünk.
Muzsikált a mennyország népe
körülöttünk.
Forró gyémántok gurultak
szívünkből szerte széjjel.
Eleven szenet öleltünk együtt
egész éjjel.
b.cermidoff2011. október 7. 23:01
Kedves versike! Ismét csak köszönöm...:)))
versike2011. október 7. 22:31
Nagyon, nagyon...
g r a t u l a
b.cermidoff2011. október 4. 11:01
Szerelem, bizony. Az Énekek Énekének margóján... :)
Kedves kapocsi.ancsa, kovacsagi, skary! Köszönöm a mosolyokat :)))
kapocsi.ancsa2011. október 4. 06:40
Nagyon szép..
vissza térő ritmusa van:)
kovacsagi2011. október 4. 05:34
na, végre... csak úgy finoman odabiggyesztetted a ''szerelem'' kategóriát... :)
eleven szén. az!
skary2011. október 4. 04:44
:)