Egyéjszakás

Egyéjszakás

Az előző éjjel üres, mocskos pohara,
lassan már minden dal erről szól.
Még másnap is füledben zümmög bogara.
Ez az a zaj, mitől nem alszol.

Valamit öleltél tegnap,
aminek mostanra neve sincs.
Ma már eggyé vált a trágyával
a disznók elé szórt drága kincs.

Minden értékes pillanatot,
mit a Kedves neked szánt,
kiloptál a belső szobából,
hogy feldíszíts egy bálványt.

Testnedvektől lucskos
ismeretlen oltár
megszállott, révült
sámánja voltál.

Hormonok balekja,
hülye játékszer vagy,
hogy Ámor jóllakjon,
s te éhen maradj.

Inkább meghalnál,
csakhogy ne lássad,
hogy az undor az ágyban
reggeli társad.

Nem szabadíthat meg
tőle senki téged,
csak a legtisztább Forrás,
Önmaga az Élet.