Döbbenet

Jani a buszmegállóban állt. Este fél nyolcra beszélte meg a találkát a lánnyal, akit három napja a felolvasó esten ismert meg. A sok egyetemi kaland, bulizás után végre egy olyan ismeretség, ami komolynak tűnt. Izgatott volt. Nem bírt várni. Jóval hamarább ott szobrozott a megbeszélt helyen. Vagy fél órát várakozott a pályaudvar előtt. Ilyent még soha sem tett. Általában pontos volt és másnap feltűnés nélkül lépett le. Ez azonban különbözött az összes többi esettől. Kedden a nagyteremben úgy érezte, mintha már az idők kezdete óta ismerték volna egymást. A biztonság és a bizalom megható érzése, amit eddig nem tapasztalt soha, boldoggá tette. Szerelmes volt. Szóval várta a következő, a 8 órás járatot. Jött is. Megállt. Az ajtók kinyíltak. Kevesen szálltak le. A várva-várt kedvest azonban nem látta köztük Jani. Feszült volt és tanácstalan. Néhány pillanatig össze-vissza forgolódott, hátha más irányból jön a lány. Egy fura alak felkeltette érdeklődését. Egy nő. Épp az előbb lépett le a peronról. Háttal állt a megálló másik végében idétlen testtartásban. Nem ért rá a környezetével törődni. Szégyellősen turkált a ridiküljében. Az egész lénye mérhetetlenül groteszknek tűnt. Hősünk pillantása szinte beleégett a hátába.

- Nem is tudom, minek meresztem rá a szemeimet. - töprengett magában Jani. - Kapucni van a fején. Ha megfordulna, akkor sem látnám pontosan a vonásait.
Ekkor azonban a nő megfordult. A férfi a köztéri megvilágítás fényében megpillantotta az arcát. A kapucni tartalma halovány, ferde szájú mosollyal bámult vissza rá vizenyős kék szemeivel, zsírosnak tűnő, fakó szőkés barna haja alól. Pattanásos volt… vagy szeplős. Mindegy. Jani viszolygott tőle. A randevú előtt fogyasztott néhány féldecit, hogy bátrabb legyen. S lőn is.

- Hú, de randa vagy! - reccsent rá a nőre.
Az egy pillanatra elfordult. Majd visszapislantott Janira. A férfi szívét jeges marokkal szorította össze a döbbenet. A női kabát csuklyája alól egy teljesen más arc nézett rá. Az utcai lámpa alatt az a szép arcú, vörös hajú lány állt, akire oly szívrepesve várt. Gyönyörű, zöld szemeivel fájó szánakozással nézett rá. Ekkor jött egy másik busz. A lány felszállt és elnyelte a jármű gyomrában kavargó, tülekedő tömeg. Janiban egy világ dőlt össze. Soha többet nem látta azután...