Csúfolódók széke

Csúfolódók széke

 Legyintenek:

 ez egy kődarab.

 Istenhez láncolt,

  átkozott rab.

  Szolgalélek,

  kinek nincs saját élte.

  Urán kívül nem ismer mást,

  halna is érte.

  Nyavalyás bérenc,

  kinek nyála csorog a béklyóra,

  míg bolond nyelve

  egyre csak a zsolozsmákat rója.

  Csípőre tett kézzel

  kérkednek egymás közt.

  A halált heccelve

  eresztik ki a gőzt.

  De mikor

  életük kocsmája bezárul,

  csalódnak magukban,

  méghozzá betyárul.

  Az utolsó pillanatban

  nem mered rájuk más,

  csak örök kárhozat,

  mint üvegszemű pillantás.

  S míg nyakukat

  a gonosz halál jeges marka fogja,

  rájönnek, senki sem oly szabad,

  mint az Isten foglya.