Csalfa, szép vitorlás

 

Hiába ígérte meg neked

a messzeséget,

csalfa, szép vitorlásod

még sem várt meg téged.

Hasztalan kerested

vágyaid öblében.

Elnyelte a cinkos éj,

mely sötét, mint az ében.

Elszakadt a kötél

s ő azonnal otthagyott.

Fájón vágyod

a sós párát s a fedélzetillatot.

Nem sokáig bírod már

ezt a kínos szerepet.

Álmaidban öleled

kedves kormánykereked.

E belső viharban

lelkedet őrlöd

s a díszletek mögött

nevet az ördög.

De imám végigsimít

s a nyugalom tája

igaz reménységével

szívedet várja.