Büszkeség

Büszkeség

Fegyverrel vágom keresztül lelkem

a tájon.

Magamat véres viharokba

vájom.

Szavak mázsás málhája görnyeszti

életem.

Gyöngyöző könnyek terhe nő

énemen.

Szégyen pírja

nehéz palástom. 

Zuhanó brokát skarlátja

minden álmom.

Varjak károgása

egyetlen énekem,

lábon kihordott

fájdalom, félelem.

S amihez kemény szívem hozzáér

egy szálig,

keserű haragjától

mind átokká válik.

A semmi habján hányódó kísértethajó

lettem,

ki keresi kikötőjét

e tetőző őrületben.

Sóhajom súlyát

haló imáim hordozzák.

Bús, lázongó lényem

hadd szelídüljön Hozzád.