Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Beragyog
b.cermidoff• 2011. december 9. 04:00
Beragyog
Amikor mázsás, sötét gyöngy szakítja át
életed kupoláját,
beléd süvít a halálos szélvész
s az elmúlás akkor rád lát.
És eljön, hogy úrrá legyen
összetört, néma testeden.
Nem segít ezen mágia, varázslat.
Valódból mindenre jogot formál magának.
Hiába az összes mesterkedés,
hogy megállítsd, arra az egód kevés.
Visszafordíthatatlan kerekek
morzsolják le rólad a kezeket,
melyek idáig nagy hévvel öleltek.
Szíved lankadt kamrái kifosztott kertek.
Szemedből kivesztek az eleven fények.
Már nem védhetnek meg a régi erények.
Fekete szárnyak nyílnak ki feletted.
Valami megragadja és vinné is lelked.
De az a Név csak kibuggyan belőled
megidézve félelmes, ördögűző erőket.
Mennyei Szó tép ki a szorításból téged
s a győztesek Útján beragyog az Élet.
b.cermidoff2011. december 9. 12:55
Kedves pepo, Sea! Köszönöm, hogy olvastátok a versem, örülök, hogy tetszett. :)
Törölt tag2011. december 9. 06:23
Törölt hozzászólás.
pepo2011. december 9. 05:33
Fekete szárnyak nyílnak ki feletted.
Valami megragadja és vinné is lelked.
De az a Név csak kibuggyan belőled
megidézve félelmes, ördögűző erőket.
Mennyei Szó tép ki a szorításból téged
s a győztesek Útján beragyog az Élet.