Az oroszlán

b.cermidoff•  2011. október 8. 23:26

Az oroszlán

 

Mennyei tükör,

szép, szomorú arc,

megviselt Téged

e kiújuló harc.

Tépett vitorlákkal,

de győztesen

megtérek Hozzád,

Kedvesem.

Az oroszlán,

kit az ebek téptek

s lándzsáját döfte belé

ezer sunyi vétek,

immár megnyugszik

szíved fészkében.

Pedig haragja súlyos volt

sötét, mint az ében.

Vedd hódolatomat,

dicsőséges Úr.

Hálás lelkem harangján

örömdal kondul.

Szivárvány húrjain

angyalok zenélnek.

Fogadd magadba hangom,

legtisztább Ének.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2011. október 13. 13:01

Hozzá fűzöm Gusztáv haverom szakértői véleményét: a szivárvány húrjai jó görbék, nehéz lehet rajtuk játszani. De a fentieknek semmi sem lehetetlen.:)

b.cermidoff2011. október 9. 12:12

Kedves csillogo, kovacsagi, pepo, skary, Szima! Köszönöm, hogy olvastátok a versem. Örülök, hogy tetszett :))))

csillogo2011. október 9. 07:51

Szépeket írsz!
Gratulálok!

pepo2011. október 9. 07:23

Hálás lelkem harangján

örömdal kondul.

Szivárvány húrjain

angyalok zenélnek.

Fogadd magadba hangom,

legtisztább Ének.

kovacsagi2011. október 9. 07:18

a megszelídülő lélek... szép ez a vers!

skary2011. október 9. 04:59

:)

Törölt tag2011. október 9. 01:09

Törölt hozzászólás.