Az önjelölt költő

Az önjelölt költő

Ülsz önjelölt költőként

a trópusi hőségben.

Megtunkolod szikkadt tollad

a földi minőségben

Monokromban, 2D-ben

megénekled vágyadat.

Egész világ azt zabálja,

hogy téped szét ágyadat.

Térdig jársz a testi szennyben

és könyékig a vérben.

Megrohad a téma benne,

megfullad a levében.

Eltéved e ködben múzsád.

Várhatod, hogy megcsókol.

Mire elolvasok egy sort,

minden chipem leblokkol.

Ne szakadj meg magad alatt.

Tedd le végre terhedet.

Attól nem lesz szebb a versed,

hogy az egód hergeled.

Ha sokáig villogtatod

elméd a napon,

a rozsda is észreveszi,

bizony, de nagyon.

Ahelyett, hogy vergelődsz

és magadat kéreted,

fordulj a tiszta Forráshoz

s meríts onnan Életet.