Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az Isten szeretője
b.cermidoff• 2015. július 23. 14:46
Sápadt holdvilágba
belelóg a bánat.
Felhők penésze
ellepi a tájat.
Hiába lobbantam lángra,
hogy a világ lásson,
holtan hullott vissza rám
néma kiáltásom.
Hálátlan az élet,
mert a szív mostoha.
Ha egy nyelvet nem szeretsz,
nem beszéled soha.
Disznók közt fetreng
az elhízott szeretet.
Vértelen poéta
piócán vág eret.
Emlékszel-e,
érted harangokat törtem
s most itt fekszem előtted a sárban
elgyötörten.
Időkabátba bújsz,
mely kifordul hirtelen.
Eltűnsz egy hűlt egóba,
ahol már nincs helyem.
És várok ártatlanul,
míg végleg elfelednek.
Az Isten szeretője vagyok
én, átkozott eretnek.
b.cermidoff2015. július 25. 20:19
Köszönöm a látogatásodat és a figyelmedet is :).
petruchio2015. július 25. 16:52
hej de szeretem a "szókimondó" írásokat....és itt pluszban még ezt:
"Az Isten szeretője vagyok
én, átkozott eretnek."
gratulálok...:)
b.cermidoff2015. július 25. 16:45
Kedves Ametisz, Molnar-Jolan! Köszönöm, hogy figyelmet szenteltetek versemnek.
Ha a "sárban" szó után levegőt veszünk, akkor az igekötő is maradhat.
Molnar-Jolan2015. július 24. 08:59
Jó gondolatok.
Ne haragudj, egy kis apróság. két sorban érzek arányzavart, talán így lehetne:
s most itt fekszem előtted
a sárba gyötörten.
Ametisz2015. július 23. 23:10
Pazar képeid vannak...ámultam...tudsz!!!