Az Élet krónikása

Az Élet krónikása

 

Hűséges vándor,

ki megnevettetsz engem,

ezer sziporkádat

ragyogtatja a Szellem.

S mint karcsú lanton,

játszom a verseden

szívem töltve vígsággal,

hogy ki ne üresedjen.

Fásult óráimra

ha ráavul a hajnal,

megtöltöd bensőmet

vidám életzajjal.

Tüzemet felkapod

szabad szellő szárnyán.

Tekintéllyel lépsz át

a pokol minden árnyán.

Nem lehetnek úrrá rajtad

átkok, bánat s kétségek,

mert te az Úr szemével nézel

minden szépséget.