Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az el nem múlás makacssága
b.cermidoff• 2012. január 8. 03:46
Az el nem múlás makacssága
Mint sziklameredélybe
kapaszkodó kezek,
olyan a makacs
emlékezet.
Mint erővel eldobott
konok bumeráng,
úgy hullik vissza
a kettőnk terhe ránk.
Mint szívós gyökerek,
a szívbe markolnak
a percek,
melyek megvárnak holnap.
Dacosan ellenállnak
a savas elmúlásnak.
Maguknak a ragaszkodásba
biztos fészket ásnak.
Meghitten
egymáshoz bújva a képek
őrzik
a szeretet melegséget.
S míg a vihar
lassan a múltba réved,
az Isten kezébe
leteszlek téged.
b.cermidoff2012. január 8. 19:17
Kedves skary! Irigyellek. Jó nagy pincéd lehet. XD
Kedves 1968! Meg tudom érteni, én ismerem a hajós ember sóvárgását (és a motorosét is). Mindkettő szezonsport. :( Nem baj, most az éjjel-nappali fedettpályás versírás ideje van itt. :) Tudom, nem pótolja az igazi élményeket. Azért ideiglenesen ez sem rossz. :)
skary2012. január 8. 10:47
mégilyenigénytelen68-at! :)
Törölt tag2012. január 8. 10:46
Törölt hozzászólás.
skary2012. január 8. 07:03
vagy majd a pincébe ülök rá és brummogok :)
b.cermidoff2012. január 8. 06:15
Majd varázsolunk hozzá szép, tavaszt is a versbe, hogy ne fázzál. :)
skary2012. január 8. 06:01
jóvan...az enyém úgyis ott bóbiskol a pincébe :)
b.cermidoff2012. január 8. 06:00
Legközelebb egy jó motorra teszem a főhősöm. :)
skary2012. január 8. 04:46
mert mindig létösző valahová...most is a jóisten tenyerében üldögélek :)
b.cermidoff2012. január 8. 04:40
Ej, mostanában mennyi fekete pontot kapok tőled! Ilyen rossz kisdiák vagyok ;)?
skary2012. január 8. 04:24
...