Atomok tánca

 

Oly virágot nevelt e föld,

mely gyilkos szörnyeteg.

Gyökértelenséget termett

s izzó könnyeket.

Szélvészt nyíltak szirmai

és ezernyi bajt.

Törzse fertő vesszeje

vak pusztulást hajt.

Nem sejtette senki,

hogy az atomok tánca

az emberi elme

s a pokol románca.

Kirabolt az álom.

Az áldás elfajzott

s ferdített a remekműből

ocsmány gúnyrajzot.

Fogatlanul s kopaszon

már nem maradt semmi,

csak mint a macskának,

a házhoz hűnek lenni.

S ahogy sorban elmegyünk,

vérző szájak csókja

hull

a mérgező kérgű, durva koporsókra.