Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Angolkóros
b.cermidoff• 2015. június 11. 20:40
Pókfonál
versemet
papírra
lógatom.
Kataton
vonallá
nyúlik
a szóhalom.
Érzékeny
műgonddal
bele is
foglalom
fájóan
önkínzó
lepkesúly
sóhajom.
Mielőtt
agyamra
eljő
a záróra,
felteszem
nagy művem
egyben
a hálóra.
Hátha majd
lesz vevő
erre
az életben.
Vagy ha nem,
hát akkor
durvára
tévedtem.
b.cermidoff2015. június 13. 02:47
Kedves Ametisz, Molnar-Jolan, skary! Köszönöm, hogy elolvastátok a versem :). Újabban érdekes jelenségre lettem figyelmes. Tele van a net olyan versekkel, amelyek rendszerint egy-két körmondatból állnak és minden soruk egy-két szótagos. Ez egyszer-kétszer még poénos, de azért hosszútávon nagyon fárasztó tud lenni az olvasó számára.
Ametisz2015. június 12. 13:21
Szuper vers!!! Különleges és egyedien "befűzött" mondanivaló!
A végén köszi a mosolyt! :)
Molnar-Jolan2015. június 12. 12:48
:)
skary2015. június 12. 03:59
ááá...nem is a vevő a lényeg .)