Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akár a fák
b.cermidoff• 2013. december 29. 16:07
Ma parancsoló a hallgatás.
A pillantásom fáj.
Lúdbőrzik belém szemlesütve,
léha tükör a táj.
Barna vagyok és földnehéz,
de sassá nemesedem.
S a csönddé növő némaság
trónol egyenesen.
Ma komolyság jár a pusztákon
és ellentmondást nem tűr
a bordó szüretet kolduló
betölthetetlen űr.
Oly sokáig vártam felfeszülve
a rezzenetlen égre,
hogy érett gyümölcsként aláhulljak
s kezedhez illjek végre.
Most irdatlan sajtók nyílnak.
S én meghajtom szép fejem.
Hadd legyek méltó zsengéd
felszentelt préseden.
Elvegyülve és kiválva újra
egy égi visszhang bennem ezt fújja:
csak a fénynek nyílj meg, mint a virág
s szótlanul szeress, akár a fák!
b.cermidoff2013. december 30. 15:57
Kedves Mamamaci40, Molnár-Jolán! Köszönöm, hogy erre jártatok és olvastátok a versem :).
Molnar-Jolan2013. december 30. 10:58
Tetszik.
Mamamaci402013. december 30. 04:20
Rég láttalak erre! Brummos, mint mindig:)
b.cermidoff2013. december 29. 22:10
Kedves Erika49, jagosistvan, skary ! Köszönöm, hogy olvastátok a versem. Örülök, hogy tetszett :).
BakosErika2013. december 29. 17:30
Barna vagyok és földnehéz,
de sassá nemesedem.
S a csönddé növő némaság
trónol egyenesen....
Nagyon....
Elismerésem.
skary2013. december 29. 17:30
Ok :)
jagosistvan2013. december 29. 16:17
Hát igen. Azaz Igen!