Ad abszurdum (Paródia-gyakorlat)

És most elindulok kirándulni. Vendégségbe megyek a szomszéd országba. Pogány bakancsot húzok, mert még a Krisztus születése előtt időkbe vezet utam. Milyen ismerős és egyben idegen az egész. Ám itt is rend a lelke mindennek. Születés, gyermekkor, felnőttség és elmúlás követi egymást a természet látszatának kérlelhetetlen törvényei szerint. Mégis mindez a fogantatás előtti korszakból. „Ha” „bárcsak” kezdetű mondatokkal szegélyezett városok, beszélő macskákkal. Közterek, ahol a bokánknál vannak az utcatáblák…Édességboltok, amelyekben minden csokoládét, pralinét megcímzett a gyártó olyan vadidegen nők nevére, akikre épp a készítéskor gondolt. Ezért ha meg is veszem e nyalánkságokat, sohasem érezhetem őket magaménak. Mehő, az én kísérőm lépten-nyomon markánsan fanyar gyümölcsöket tépked az útszéli bokrokról és elém hozza őket, hogy felüdítsenek a forróságban. Átnyújtja nekem. Humornak szánja az összeset. Sikerül neki. Minden szomjúságom elapad. Férfivilágban kellett volna ébrednünk. Ám helyette egy olyan nagyra nőtt csecsemővel találjuk szemben magunkat, aki kitolta az anyaméhet az univerzumba. S most azzal együtt lebeg kint.

- Azt kívánod, hogy észrevegyelek? – kérdezem a hely szellemét. – Akkor miért zavar, hogy öntörvényű vagyok? Bűvészkedek a szavakkal, helyzetekkel. Szabálytalan mintákat öltögetek eltűnésemmel-feltűnésemmel. Az a dolgom, hogy elbizonytalanítsalak. Nem érek rá időtlennek lenni… akarom mondani idétlenkedni, mint te.

A macskák csizmát hordanak. A gyorsétteremben a tányéron a tükörtojás leveszi a pápaszemét, hogy jobban lássa magát az óriásképernyő üvegén. Őrület, és mindez az ókorban! Minden óriási zavarban van. Egy másodállású lélegzet fellép az életedben sóhaj szerepében. Ma van a tegnap holnapja. Hamis naptárakat árul egy nepper a sarkon. Vennék tőle levegőt is jó sokat. De mire odaérnék hozzá, zsebre vágja önmagát és kilyukad egy másik valóságban. Valahol fejeket osztanak. Messziről bűzlik az egész. Egy pofonnak neve születik. Ettől a pók felvarrja magát a plafonra. És a bennfentesek poloskát nyelnek…

- Ébredjen má’, (C8H13O5N)n ügynök! Belepottyant a levesbe! – csattan rám ekkor Saller. – Hogy nem égett le ez a kóceráj cakk und pakk? A tervben a függöny hamuja szerepel ebédként...