Abszurd (lakótelepi)

 

Tudod,

én szerettem volna,

hogy

csak oly versforma

dolog legyen,

ha írom,

a szamárfüles

papíron.

De szétgurultak

a szavak

s tapogatózom

a vak

sorok vágányai között,

hol

e pár betű összeütközött.

Bárcsak

érteném néha,

hogy e petyhüdt

és léha

lakótelepi

poéta

szeme ha a neonra

odaragad,

miért szálazza mindig

a bogarakat…

Vártam, hogy a múzsa,

e másnapos,

tenyeres-talpas

majd rám tapos.

De verslábaival

átlépett ő felettem

s egy ökörbékát

csókolt meg önfeledten.