A zombi (széljegyzet a Prédikátor Könyvéhez)

A zombi (széljegyzet a Prédikátor Könyvéhez)

 

Egykedvűen ül

a sors leprása

a keresztúton,

hogy a részvét meglássa.

A rothadás élő

pillanatképe,

kit megtűrtként

visel el a saját léte,

a retardált haldoklás,

melyben a cső vége

tán véletlen ezüstgolyót

röpít majd szívébe.

Tompaságát

nem verik le róla a zuhogó percek.

Lelkében

a lüktető üresség perceg.

Vigyorog vak végzetén

hüllő szemekkel.

Röhög rajta a világ:

e nyomor kinek kell?

Csak egy rongyos vándor jő,

Lámpása a Szónak.

Koldusbotját kínálja fel

kapaszkodónak.

Felhördül az élőhalott.

Minden fényt megátkoz.

S jobban öleli

láthatatlan láncát magához.

Mert inkább veti testét vasra, vas alá

vagy végzi vízben,

minthogy az a kiszáradt fa

alvadt vérű szívéhez közelítsen.