A válasz

A válasz

Hányszor próbálta meg 

az ember

levelét ellátni

hamis kézjegyemmel

s ráokádta szennyét,

hogy: Isten halott.

Önmagának

örökösi jogokat adott.

Belehazudott Engem

fába, kőbe,

hogy kalodába zárjon

a múló időbe

idomári ostorát

csattogtatva felém

ez a marék atom

a komposzt tetején.

Bárcsak látná magát,

hogy milyen alapos,

mikor szája lánctalpával

saját szívén tapos!

A rozsda temploma

nyomorult porhüvelye,

hormonok posványa,

a lélek sírhelye.

Gyászos színháza

egy rút monológnak,

miből a kérdések

a semmibe lógnak.

Ember, haldoklásodból

felriaszt az Élet:

jó reggelt, még nem késő,

a választ hoztam néked!