A tékozló fiúhoz (2)

Húzódj inkább közelebb.
Értelmesen szeretnék szólni hozzád.
Vajon hathatós segítség-e a gyűlöleted,
Hogyha ellened vall a szád?
Miért válaszolsz haraggal
Az Én türelmemre?
Miért veted minden hibád
Az Én szememre?
Azt mondod, hűséges vagy,
Számomra tartogatod magad,
De aztán a világ felé kacsintgatsz,
Elárul szavad.
A Nekem tett ígéreteid
Sohasem tartod be.
Hányavetin vállat vonsz
S büszkén nézel szemembe.
Ne feledd, egyszer befogadtál
A szívedbe!
Ne feledd, hogy helyetted mentem
A keresztre!
Nekem fáj, hogy hazudtál.
Nekem fáj, hogy megtagadtál.
Minden egyes szavad ilyenkor
Egy szög a testembe
És minden egyes gondolatodat
A véremmel festem be,
Hogy lemossam a bűneidet
És megtisztítsam szívedet.

Kit szeressek mást
Ilyen reménytelenül,
Hogy meggyőzze csodám,
Mert mégis teljesül.
Íme, látom a tékozlót,
Ahogy Felém közeleg.
Térdre esik Előttem
S felemelem, hadd öleljem meg.