A szkeptikus rémálma

A szkeptikus rémálma

Agyamban izzad a rozsda

és gyémántot szül.

Tagadásból a nemlétezésről

nagy mű készül.

Igyekszem szétszórni,

mit egyben tart a Rend.

A tudattalan élettelen

bennem értelmet teremt.

Gravitációs az elmém

és lustán hagyom,

hogy családfám ágán üljön

egy csimpánz majom.

De jaj!

Azt álmodom véletlen

e fejtörés után,

egy szörny megszólít engem:

te vagy az apám!

Verítékben ébredek

s félénk-tétován

életemben először

fohászra nyílik szám:

Add, Uram, Istenem,

hogy az életem

még balesetnek se legyen

soha véletlen.