A szív tele

A szív tele

 

Ez az a tél,

amiben én nem élhetek.

Homályos lápon égnek

lidércfény énekek.

Bús boszorkány borzos

fagy-haját

magukra aggatják

néma, kacska fák

s fejüket ingatva hallgatják,

mit beszél

révülten a vén bolond vajákos

kerge szél.

Beteg meséket fon egybe

tévelyegve

e borús világba szorult

kába elme.

De kit érdekel,

hogy a káosz mit érez?

Én nem tartozom

a szív teléhez.

Nem tartanak rabságban

sötét képzetek.

Kitárt lélekkel szívom magamba

az Életet.