A rovar-fenomén

A rovar-fenomén

Koczka, a szórakozott számítástechnikus visszajött a WC-ről. Döbbenten vette észre a monitoron az értelmetlen karakterhalmazt. Önmagát meghazudtolva pontosan emlékezett rá, hogy szándékosan ilyen írásjeleket nem használt az utóbbi 10 évben egyszer sem.
- Lehet, hogy akkor kerülhetett a képernyőre, amikor légycsapónak használtam a képernyő törlő rongyot. – gondolta és vállat vont.

Alig, hogy e mozdulatot megtette, ismét visszaszemtelenkedett az a hártyásszárnyú, melyre magában célzást tett. Ahelyett, hogy a lámpa körül keringett volna, mint minden normális fajtársa, azonnal a képernyőre szállt. Pofátlan módon folyton a követte a kurzort és ha tehette, rá is telepedett. Koczka pipa lett és a légy rokonságát szidva odacsapott neki a törlőronggyal. Eltalálta. De az kóvályogva ismét felszállt. Néhány kör repülés után erőt gyűjtött és újra támadásba lendült. Folyamatosan ostromolta Koczka gépét, néha olyan erővel, hogy szinte csattant. A tudós lefáradt az állandó hadakozástól, melyet a lénnyel folytatott. Úgy döntött, egyelőre kiszáll a játékból. Kiment a konyhába, hogy felfrissítse magát egy pohár vízzel. Egész idő alatt bosszankodott magában, hogy egy ilyen piszok kis dög miatt nem lesz kész időre a munkával.
- És micsoda szívós kis bestia. Már vagy ötször leütöttem. – csóválta fejét vigyorogva. – Ehhez képest a nikkelbolha kispályás…

Amint visszatért szobájába, ijedten észlelte, hogy ezúttal már az egész képernyőt telefirkálta valaki. Mintha egy epilepsziás fejelgette volna le a klaviatúrát. Koczka mégsem esett kétségbe. Lefuttatott néhány profi vírusirtót és kémprogram detektort. Ám az eredmény mindig negatív volt.

- Végül is, akármi legyen ez, a bosszúságon kívül egyelőre nem okozott semmi kárt. – győzködte magát.

Legyintett, leült és kitörölte a munkalapról az egy oldalnyi ákombákomot. Megkönnyebbülten felsóhajtott és ismét munkába lendült. De alig, hogy hozzáértek ujjai a billentyűkhöz, ismét feltűnt a 3D-s ízeltlábú rémálom. Folyton a leglényegesebb adatokon kószált. Ha Koczka ingerülten elkergette, agresszívan, teljes erőből az arcába repült. A tudós berohant a mellékhelyiségbe és a rovarirtó sprayt kereste. Meg is találta, ám az teljesen üres volt. Füstölgő agyvelővel tért vissza helyére. Első pillantása a monitorra irányult. Amit megpillantott, attól földbe gyökerezett a lába. A képernyőn egy komplett matematikai képlet levezetése volt, minden megoldással és azok inverzével együtt.
- Banyek! – csúszott ki a szobatudós száján.

Ekkor már igazán megijedt. Vajon ki lehetett a tettes? Évek óta egyedül élt. Vendégeket sem fogadott. A hatodikon lakott, tehát az ablakon sem mászhatott be senki. Megnézte a lakása ajtaján a hevederzárat. Zárva volt belülről, ahogy hagyta. Értetlenül nézett végig szobáján. E rejtélyre nem talált megoldást. Hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a laptopot és kirohant vele a legkisebb helyiségbe. Kitörölte a rejtélyes matematikai feladványt. Bekapcsolta a gép biztonsági kamera funkcióját, ami mellett természetesen zavartalanul folytathatta munkáját. Visszatért asztalához és folytatta munkáját hősiesen állva a légy megújuló molesztatúráját. Végül már nem bírt a kíváncsiságával és úgy tett, mintha sürgősen szólítaná a természet. Öt percet csücsült a látszat kedvéért a klotyón. Majd úgy döntött, hogy visszatér és megnézi, mit vett fel távollétében a laptop kamerája.

A monitoron ezúttal egy másfél oldalas novella várta. Már nem is csodálkozott túlságosan rajta. Megkereste a biztonsági felvételeket készítő programot és nyomott egy jóváhagyást. Elindította a felvételt és leesett az állkapcája. A képernyőn világosan látszott, ahogy a légy kamikaze repüléssel odavágta magát az érzékeny billentyűzethez. Utána felpattanva ismét felszállt. Ezt megismételte egymás után több százszor parlamenti gépírókat megszégyenítő gyorsasággal. Egyszer sem használta a törlés funkciót…

Koczka elképedten bámulta a felvételt. Nem hitt a szemének. Antialkoholista volt és nem használt soha semmilyen egyéb tudatmódosító szert sem. Évek óta nem volt szüksége még egy fájdalomcsillapítóra se.

Ismét feltűnt a légy. A tudósnak derengni kezdett valami. Kétségbeesetten próbált kommunikálni vele.

- Kolléga, kolléga, kérem… - hebegte idétlenül gesztikulálva, - ne szálljon már el, jöjjön közelebb, nem akarok magának ártani…

Ahogy teátrális mozdulattal kitárta karjait, véletlenül meglegyintette a rovar-fenomént, amely ettől gellert kapott és végérvényesen felragadt a lámpa mellett lógó légypapírra. Még néhány mozdulat erejéig küzdött az életéért, majd végleg elernyedt. Koczka a könnyeivel küszködött a tragédia láttán.

Ekkor megcsörrent a mobilja. Remegő kézzel vette fel. A vonal másik végén a főnöke beszélt, mit beszélt, egyenesen üvöltött: tudja, mi maga, Koczka? Hülyegyerekek játékszere! Méghozzá nem is az olcsóbbik fajtából! Ebben a pillanatban egy elefánt lassú vezérhangyája több, mint 450.000 dollárjába került a cégnek!