A pária

A pária

 De jó azoknak,

kik még sírni tudnak afelett, 

hogy pille álmuk tárgya 

hűtlen lett és mást szeret. 

Akiknek az okozza

a legnagyobb fájdalmat, 

hogy nem élhetnek 

a szüntelen múló vágyaknak. 

Kik készek haldokolni 

egy elvetélt szerelem felett 

és könnyen eldobják miatta 

a nyűggé vált életet. 

Számukra az jelenti 

a gyötrő egyedüllétet, 

hogy reggel kerüli őket az árny, 

kivel félreléptek 

és hiszik, hogy megöli őket 

a kozmikus magány, 

ha nem akad más kaland 

még aznap éjszakán. 

Értetlenül állok 

e színjáték előtt, 

melynek démona már 

rajtam nem vehet erőt. 

Kirekesztett magából 

a régi életem. 

A világ számára 

pária lettem.