A megmondó ember

b.cermidoff•  2015. november 18. 03:54

 

 

Felkeltem. Száz ágra sütött a nap. Kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztessek. Jól éreztem magam. Örültem a reggelnek. Egész egyszerűen nem volt szükségem tükörre. A szokásos reggeli tevékenységem után elindultam a városba. Az emberek jókedvűen köszöntöttek. Mindenki mosolygott rám. 

Egyszer csak jött a megmondó ember. Tudtam, hogy belé botlok. Számítottam rá. Mindig így szokott lenni. 

Köpött egyet. Úgy tett, mintha tényleg végigmért volna. Közben csak keresztülnézett rajtam. Fancsali pofával rákezdett a szokásos dumára. Rutinból odavetette nekem a napi szókimondót.

- Hú, de rohadt hervasztóan nézel ki. Mi van veled? Nem aludtál az éjszaka? Olyan karikásak a szemeid. Gyűrött a képed. Úgy nézel ki, mint egy marék fű újrahasznosítás után...

Eltapostam a köpést. Nagy csend lett. Olyan, mint az a bizonyos vihar előtti. Majd hirtelen kitört belőlem a harsány kacaj.

Ott álltam előtte üdén, nevetéstől kipirult arccal. Döbbenten bámult rám. Ekkor már többen is hangosan röhögtek rajta. Rájött, hogy mekkora baromságot mondott. De már késő volt...



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2015. november 23. 00:43

Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy tetszett :).

MKKlara2015. november 21. 01:40

Nagyonjóóó! :))

b.cermidoff2015. november 21. 01:32

Kedves skary viszontszájli :))) és molnár.szofia, köszönöm a figyelmet :). Örülök, hogy tetszett.

Törölt tag2015. november 18. 05:50

Törölt hozzászólás.

skary2015. november 18. 04:42

:)