A madár

- Sorry! - mondta Tunya és ügyetlenül megpróbálta kinyitni a kalitka ajtaját. 

De a keze változatlanul remegett. Igyekezett szabadon engedni a madarat, ám mire észbe kapott, az keresztülpréselte magát az idétlen szerkezet rácsain és kiszállt a résnyire nyitva felejtett szobaajtón.

- Mondja, maga miért olyan ügyetlen? - méltatlankodott a Főnök. - Csak szép szavai vannak, de a valóságban mindig elcseszi. Nézze ezt is meg. Maga barom meg még azt hitte, hogy ha törődik vele, akkor már kiengedheti a szobában és itt fog maradni. Ez meg, miután mindent felzabált, elrepült és másnak kornyikál.

Tunya csak ült leverten egész nap a négy fal közt. Nem csinált semmit. Pedig kint szép idő volt.

- Szellőztessen már! - ripakodott rá a Főnök. - Megfulladok ebben a bűzben! Aztán menjen, keressen Houdini helyett egy másik alanyt!

Tunya kinyitotta az ablakot. Amint hátralépett, betolult a szellő szárnyán a frissesség. Szinte teste volt a szélnek. Érezte a lég domború hátát, amint kezéhez nyomakodott és elsurrant tenyere alatt mint egy láthatatlan nagymacska. Hirtelen megakadt egy dologban a keze. A valami lesodródott a puha hűvösség tetejéről, nagyot csattanva zuhant le a földre. A madár volt az...