Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A kereső
b.cermidoff 2011. július 26. 16:23
A kereső
Tántorog a pusztában
az elgyötört vándor.
Nevemet üvölti
s szívében elátkoz százszor.
Sivatag testébe
hálni jár csak a lélek.
Csalogató csemege
a keselyűk népének.
Konok, csontos keze
markolja a homokot.
Megszállottan ismétli,
mit korábban dohogott.
Szélhámos a nevem.
Belátom, nem vagyok bűntelen.
De ki vagy te, hogy játszol velem
s szenvedni hagysz szüntelen?
Ha világosság vagy igazán
s nem puszta, vak végzet,
mutasd végre meg magad,
hogy férfiként szemedbe nézzek!
Ha mindenható vagy,
ragadd meg a lelkem!
Győzz meg önmagadról
igaz küzdelemben!
S míg egója Velem birkózott vadul,
küzdött erő felett,
Szellemem szívét érintette
rajta hagyva Névjegyemet.
Ím hálaimával lelt békességet
a nyugtalan lélek,
melyben korábban mindig
a lázadás tüze égett.
Győzelmes sátramon
ragyog a csillagtenger.
Alatta alussza az igazak álmát
drága gyermekem, az ember.
pepo2011. július 26. 18:53
Ím hálaimával lelt békességet
a nyugtalan lélek,
melyben korábban mindig
a lázadás tüze égett.
Győzelmes sátramon
ragyog a csillagtenger.
Alatta alussza az igazak álmát
drága gyermekem, az ember.