A józanság ideje

Itt a józanság ideje.

A varázslatnak vége.

Trónfosztottan hull az álom

a múlt ölébe.

Kitekert nyakkal fekszik

a porondon.

Röhög rajta a világ,

akár egy bolondon.

Az a szekér,

mely nem vett fel téged,

kísérteteknek ad

menedéket.

Hajszolhatod a kalandot,

ha az út magáról levet

és a gazdagságot,

ha a pénz kinevet.

Csak rozsdát terem

e dicstelen románc.

Bilibe lóg kezed

s pattog a zománc.

Menetrendszerűen

felakadsz az ágra.

Sok hűhó semmiért

egy fityiszt hoz világra.

Ébredj végre,

az élettől nehogy úgy búcsúzz el,

hogy

„maradtam tisztelettel Tollashátú Lúzer”.