Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
3 vers
b.cermidoff• 2011. július 11. 19:41
Szabadság
Annyi zaklatott nap után
nyugodj meg.
Nyisd ki szíved szirmait
és közeledj.
Itt az üres sírnál
békességet lelhetsz
és minden tiszta szót
lelkedhez ölelhetsz.
Többé senki sem
akadályozhat meg,
Hogy vegyél
bölcsességet, igaz szeretetet
abból a Kútfőből,
mire mindig vágyakoztál.
Annyi ingadozás után
végre döntést hoztál.
Letépted magadról
a világ karmait.
Eldobtad örökre
a test izgalmait.
Letetted terheid
a keresztnél a hegyen.
Közel húzódtál Hozzá,
hogy szabaddá tegyen.
Elveszett Szó
Lustán beborít egy árny.
Elvesztem régi fényem.
Apró sérelmekből észrevétlen
fal növi körül néma lényem.
Szemeimben a pupillák
tűszúrásnyira szűkülnek.
Szívemben az igék elhalnak.
Átadják helyüket a hűlt űrnek.
Pókhálók lepik be arcomat.
Elferdül rajtam minden út.
Elfekszem az elmúlás előtt
s lassan feladom a háborút.
Ráolvasásokkal kezelt a világ.
A régi történetből nem tanult.
Most csontvázakkal együtt ülök a szekrényben.
A jelen ellen nem használt a múlt.
Tétova agysejtek kotorásznak
a káposztalében egy varázsszó után.
Tanácstalanul keresik helyüket,
mint Darvin családfájában egy orangután.
Lepsénynél még megvolt…
Suttogják egymás közt.
Kétségbeesetten kipróbálnak
minden módszert s eszközt,
hogy végre elővarázsolja
a gyengülő emlékezet
azt a drága Szót,
Ami el sem veszett.
Bennem várt, hogy kimondjam.
Még csak nem is vádol.
Fényt gyújt elmémben
és kiszabadít önnön kalodámból.
Mondd
Mondd, hogy
nem igaz az egész.
Mondd, hogy
álnok hitszegés.
Mondd, hogy
csalfa délibáb csak,
mely
hazug tükrével áltat,
hogy négyezer év
ostobája
folyamatosan
diktálni próbálja
létezését
az együgyű agyaknak.
Mondd nekem,
itt az idő, hogy tagadjak.
De, jaj
majd elfelejtettem,
hogy idáig
végig csak ezt tettem.
Hiába harsogta
minden, mi létezik
Nevét az arcomba…
Ám egyre hangosabban
ketyegnek az órák.
Körmömre ég az idő,
míg a mutatók járják a hórát.
Haj, ha még van reményem
az elmúlás ellen,
hadd vegyen lakozást bennem
a drága Szellem.