Re-kreáció

( megfáradt, kopogtat, ringató, hetedik, mama, éjszaka, leltár, bűn, születésnapomra, hazám,  megadott szavakkal)

 

Attila

 

A „Mama” nem olvashatta el a verseit,

„mert a mosónők korán halnak”

megfáradt háta nem bírta nehéz terheit,

s az éjszaka nem hagyott esélyt a hajnalnak.

 

Ringató altatódalát az égbe vitte a szél

kopogtatva a mennyek kékítős kapuján,

csillag csecse-becse, meglepetés költemény

lélekfény szikrázott fel a fiú homlokán.

 

Nincs bűneiről leltár, ami mérhető hozomra,

Mindenséggel méretik, ki ’hetedik’ is merne lenni 

s magának ajándék-verset ír ”Születésnapomra” 

azám!.. Ki hazámért mindent tudott volna tenni.., 

de akkor hiába... Most teszi helyette a "semmi ága"...

Hófehér tanyán 

Bekeríti lassan a hófehér bánat,

árvult gólyafészek kelepel belőle,

szétrebbenő, riadt fecskeszárnyak

menekülnek messze, csillag-mezőkre.

 

Öreg gém bámul a pusztaságra,

sorsának csendesen megadva magát,

kiapadt kútjában nem ismer magára

a likas vödör sem, nem itat már gulyát.

 

Csikó nyakában a kicsi rézcsengő

hangja panasz, a szél vinné még haza

a kis meszelt falú házba, hol esengő

fehéren várja málló pajta-otthona.

 

Foszlányokban, őszi ökörnyálon

lengedez az emlék, egykori délibáb,

ritka vendég az is a porladó tájon,

kopaszok már a fák, nincs tovább.

 

Az ajtó rég rozsdás lakattal zárva,

de a falak még mindig arra várnak,

hogy az irgalom jóságos angyala

megkegyelmezzen a hófehér halálnak.

 

( ritka, vödör, kopaszok, panasz,  szavak felhasználásával)

 

Egyszer talán

 

„E világ nem az én világom”,

de mit akart mondani ezzel Pilinszky?

Én nem tudom. Előbb megírom én is,

aztán majd elolvasom az ő versét is,

és ráérek tőle bocsánatot kérni,

ha rájövök, melyik az én világom..?

 

Ebben nekem még ő sem segíthet.

Rég sejtem, hogy ez itt, talán csak álom,

a földön egy szálló porszem vagyok,

mit felkap a szél s a tenger felé sodor.

Hullámok hátáról a víz újra partra vet,

egy ismeretlen tájon találom magam, 

 

rajta ősi porból termékeny föveny,

fölöttünk sok millió fénypont ragyog,

de vajon olvasnak-e valahol, valakik verset, Ott..?

Pilinszky nem szól… és én is hallgatok...

Egyszer talán majd erre is válaszolnak

 ”reményeink, a csillagok”.

 

/ idézetben: Pilinszky János: Kihűlt világ c. versének kezdő és záró sorai/

 

 Idehozom Pilinszky idézett versét is, majd úgyis bocsánatot kérek tőle... / talán egyszer.../

Pilinszky János 

Kihűlt világ

 

E világ nem az én világom,

csupán a testem kényszere,

hogy egyre beljebb, mint a féreg

furakodom beleibe.

 

Így táplálkozom a halállal,

és így lakik jól ő velem;

az életem rég nem enyém már,

vadhúsként nő a szivemen.

 

Minden teremtett elevenből

kijózanodva a szemét

így ütközik ki, leplezetlen

föladva hiú szégyenét.

 

A mindörökre ismeretlen

végül is így lesz otthonos.

Mint hervadás az őszi lombot,

a pusztulás bebalzsamoz.

 

Kihűlt világ ez, senki földje!

S mint tetejébe hajitott

ócskavasak, holtan merednek

reményeink, a csillagok.

 

 

 

Mr. Oil-Joe monológja

 

Úgy innék egy pohár jó bort,

Tokaji furmint zamatára vágyom,

’nektárt csepegtető’ szőlővesszőkre,

s felettük cikázó fecskékre az égen;

Százéves présház pince-illatára,

ami átleng a vörhenyes, őszi tájon,

Kopasz-hegy alján, hol a tőkéken

lebegett sokáig egy álom, s fürtökben

csüngött még mesevilágom…

 

Most San Antonio az otthonom,

egykor hő vágyaim sora mind teljesült,

roskadásig rakva terülj-asztalom,

szőlők szelíd sora folyékony aranyba merült,

ám a mesék földjét hiába bányászom…

Gyötör a honvágy, s még a családom

sem érti: miért olaj a tűzre az őszi nap aranya?

Hisz ’Mr. Oil-Joe’ lettem itt,  -  a magam ura..,

de én tudom, hogy itt sem vagyok más,

csak a Hegyaljától messzire szakadt Jóska,

s azóta folyton szomjazó ’hazánkfia’…

 

 

 ( olaj, hő, furmint, honvágy szavak  felhasználásával )

 

 

 

 

 

Most kéne… 

 

Most kéne még valami édesség,

ami vízhatlanná válva

olvadna szét a nyelvemen,

és szívembe jutva érezhetem

majd, ahogy bent ellágyul

a kitárulkozó nyár-ízeken…

Most kéne még belőle kóstolni,

őszre-télre jól bespájzolni,

hogy hideg, hitetlen reggeleken,

amikor érdesen berreg a hajnal

és menni kell jövőt rajzolni,

legyen még benne valami édes,

valami nagyon-nagyon életképes…

 

 

 

 

(berreg, vízhatlanná, édesség, ellágyul szavak  felhasználásával)