Re-kreáció

 

Sandaságok

 

A szememben néha ördög lapít,

titkon rád is sandít,vajon kell-e még a tánc,

a szédítő zene, egy forró tangó őrülete,

s dobbansz-e őszi románc lágy ritmusához,

hisz arcomon nyíltan virít minden ránc,

az élet virágait bennük már csak te látod,

de mikor lelkemben megtalálod az angyalt,

eltűnnek belőlem mind a sandaságok.

 

(Angyalt, szemembe, ránc, látod  -  "kihívás..." fórumban megadott szavakkal..)

 

 

 

 

Őszi szerenád

 

„A hangversenyhez ketten kellenek”, 

legalább egy, aki játszik 

s egy másik, aki hallgat, 

de tán mégis kell a szél is, 

ami új szárnyakat adhat 

a kibomló dallamnak, 

így repíti el messze az álom

hallható kis akkordjait, 

őszi levélen lebegnek a kották, 

s a Nap lejátssza vágyó hangjait, 

zenéje varázsol, elandalít...

 

Velem dúdol a szél, régi jóbarátom, 

az áradó napfény dalát viszi hozzád, 

zeng, mint egy szerelmes szerenád, 

Neked szól, hallgasd… és én várom, 

„hogy közel napok talán visszahozzák.”

 

 

(idézetben: Reményik Sándor: Fák alatt, szélzúgásban c. versének kezdő és záró sorai)

 

 

Egyedül egy zenekarban

 

„A hangversenyhez ketten kellenek”, 

mit kezdjek egyedül egy zenekarban?

Szívemben zsongó, őszi tételek helyett

csak karmester nélküli hangzavar van.

 

Eltűnt a harmónia, kuszáltak mind a kották,

felkapta őket a szél, ami össze-vissza beszél,

mert az a szerelem, ki tudja most hol jár.. 

 

Eltűnt a harsány, tavaszi dallamokkal,

megszökött a nyár elől, csak őszi fák susogják:

„hogy közel napok talán visszahozzák.”

 

 

 

 

(idézetben: Reményik Sándor: Fák alatt, szélzúgásban c. versének kezdő és záró sorai)

 

 

 

Már hiányozna 

 

arra ébredtem, hogy valaki

a szívemen kopogtat,

de te nem lehettél

tudom, te nem is tudtad,

már a hetedik éjszaka

nem alszom miattad.

 

Megfáradt nappalok után

készül az esti leltár:

sok ami fáj, még több a hiány:

„Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se… ”

 

Mondd, lehet bűn a gondolat?

Mama mindig azt mondta,

ha jó leszek, megkapom

ajándékul születésnapomra…

Ó, ringató álom! Ha nem volna,

 - tudom,  már hiányozna…

 

„idézet: József Attila verséből”

( megfáradt, kopogtat, ringató, hetedik, mama, éjszaka, leltár, bűn, születésnapomra, hazám,  szavak felhasználásával)

 

pogány kő

csak suttyomban harapdál

belőle a szél

ha nem látja senki kicsipkézi

amíg mesél

elterelő hadművelet csak

dramaturgia fikció-jelenet

hogy hegyeket hord szét

amikor csak akar

a szikla áll - kőkemény emlékezet

- pogány kőtrezorba rejtett -

s nem érdekli a szél mit kavar

 

http://kepkezelo.com/images/7wcm9r1a09vph952oxqi.jpg

http://kepkezelo.com/images/0u0r4urcspxiawxg9ni7.jpg