Re-kreáció

 

 

Kertmesék - 3.

 

Levendulák tánca 

(Valinak ajánlom szeretettel)

 

Egy eldugott fészerből figyelem

a csendben felém áradó csodát:

lenge, kék szoknyában táncolnak

a kertben valcert a levendulák.

 

Mint egy valódi virágprimadonna,

egyik könnyedén a szél karjára lebben,

máshol talán kissé színpadias volna,

de itt, csak játszanak rendületlen.

 

A szél szolidan udvarol, ő még ad

a külsőségekre, s kedvesét felkérve

földig hajol… Virágát meghatja e bókja,

hálából tánc közben, illatát szerteszórja.

 

 

(fészerből, külsőségekre, színpadias, rendületlen - "kihívás... " fórumban adott szavak felhasználásával)

Így (biztosan nem) írtok Ti.. :) - 1.

 

Szeretettel ajánlom az elsőt  „beam” - nak  :)

 

ténferegve fetreng zajtalan csengettyűn csordul

nyeldeklő őszhomály pajzán homlokon

milyen hőfok okon gomolyog lent fönt

bennem szembogár körbe zöng

fénykalapom emel fel egekbe fellegekbe

csupasz lopakodó felhő kacér csókja

bokámon lánc pokol bája hibája hiába cipel

magával karjaidba álom pásztoróra

pontosan siet falakra árnyam szendereg

szende bájjal kivár rám ömlő illat-most-a csendben

kiált nyelvem alá tahó télpihe tollat a lebomló holnap

 

 

 

Bolond ez a világ

 

Bolond ez a világ, de legalább is dilis,

tán mert jókedvében alkotta az Isten?

S azóta is bazsalyog a fatális tévedésen:

legkedvesebb teremtménye milyen infantilis!

Lám, megeshet még az Univerzumban is,

hogy a Teremtő sem mindig tévedhetetlen,

magára ismer bennem is, egy az egyben,

nincs bennem e-felől semmi kétség,

mert „tévedni emberi dolog, de isteni érzés”… :)

 

 

(Kingának ajánlom szeretettel, hogy legyen kedve még sokszor „bolondozni” és köszönöm a témát... :)

 

 

Nem adott, csak valahogy „elbarangó” „idecsent”  :) szavak :

 

senki, szád, rád, aha, táj,  pára, itt, ott, semmiség, amott,  (10 )

tűnékeny, tóködök, mosoly, akác, illat, hozsánna, rezonál, hajnal, rigó, felhőtlen,  (10)

idecsen, hűség, élvezem, mása, örök, nyár, hűsség, csend, illúzió, énekel,  (10)

+ 1: a-kása :) 

3X10 +1 remek szó  :)

vers-s-skarykatúra  /3 S-sel!/  :)

 

3X10 plusz egy remek szó

jah tán az az utolsó

falról pergő borsó

vagy addigjáró korsó

nincsen neki mása

csak az-a-kása

valakinek való vagy faló

aha rád száll mint a pára

feltámadó fiúról apára

itt-ott álmos tóködök

tűnékeny mosoly

amott akácillat és örök

felhőgomoly

a táj a nyárral rezonál

a hűség ma semmiség

senki se érti ki vagy mi az ég

csak a szád mondja forró

és néha valami porhó

olyan hajnalhűsség

elbarangó illúzió

szív-betép-kitép

rigófütty ül felhőtlen égen

a nap énekel holdszegélyen  

kis semmi kép de szép

pont olyan mint régen

psszt a csend idecsen

engem is észrevétlen

nem vok vétlen de azt élvezem

jól van nah azt is mondhatom

aztat... ezért ma senki se .asztat

ez is csak tegnapi kínai 'fal-firka'

... aha máma csöndeső hozsánna  :)

 

***********************************

 

 

Ajánlás:

Skaryka eztet neked írtam tegnap,

szeretettel tőled idecsent szavakra,

tudom jobb volna egysoros próza,

de arra nem képes: Almádi Róza :)

 

 

 

 

…hogy jobb kedvetek legyen :)

 

 

Állati tavaszi bezsongó  /átirat/

( avagy állati jó játék a Zélet … :) )

 

A hal szeme tátog,

az ürge kiátkoz,

a lyukba benyomta, de újra kijárt,

tengve, epedve

kidobban a medve

s egy hűs aloét a mézbe bemárt.

 

Égi vadászat

jó híre várat,

léha kupacban a lé kicsorog.

Rendre merengne

lágyszivű lepke,

víg vizikrampuszok taktikusok.

 

Selypít a marha,

már kivakarta,

bár ha virágját rontja, barom.

Fut, bal a lábam

a réti hupában,

s szökken a szó a szikes szakaszon.

 

Hasra tapadva

nyalja kacagva,

a gyomra korogva csendbe lehet.

Penget dalolva,

Zenget csaholva,

csenget a csönd, ugye csöng a füled?

 

************************************************

és az eredeti :

 

Áprily Lajos : Március

 

A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

 

Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok

 

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

 

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?