Re-kreáció

 

Alkonyati  játék 

(Janus: "Hajnali játék" c.  verse után írt  "reflexvers")

 

Az alkony mély opálpohár,

rácsiszolva díszként a hold,

rajzik száz csillagbogár,

hozzám repül egy kis kobold.

 

Az árnyakon fény imbolyog,

pillámra álomlepke száll.

Ballagó perc tántorog,

nyomában hervadt rózsaszál.

 

Szerelem illat libben el,

vágyam mint rejtelmes ében

vegyül el a sötéttel,

átugrik a fénysövényen.

 

Csillagösvényen lépkedek,

az éjszaka álma varázs;

hajnali pír kelteget,

- már új napé az álmodás.

 

 janus verse itt is olvasható:   https://blog.poet.hu/janus/hajnali-jatek-reflexvers

 

 

Csak száll…    

 

Most adj menedéket, lengess lazán

szellőselymű kéket békén, szótalan,

engedj ringatózni forró nyár hűs taván,

s lebegni tollpihéken, mert jó ha van

 

az álomvilágnak szép tévedése,

a tiéddel így ér össze homlokom,

parádés bánatom újra félretéve,

magamat boldognak gondolhatom.

 

Csodák közben nem szól csinnadratta,

légből kapott szívem égő karmazsin,

földi létem ki éggel összehozta,

áldott nyugalmat lelhetnék karjain.

 

Valóság ha pitypangfelhőn szerteüt,

csak száll, csak száll a képzelet mindenütt…

 

(szonettfórum 08.11.)

 

Szabadtéri koncert 

 

Fűre telepszenek nem is kell széksor,

a színpad készen áll, technika a helyén

villogó reklám lóg a fák tetején,

rollerkeréken letámasztott fékpor.

 

Előzenekar, debütáló zacsik,

és elől már csápol pár zsák, meg a folt,

a száguldó sör elől épp elhajolt

egy szemből érkező cigarettacsikk.

 

Lassan a tetőfokra hág a hiány,

csókban forr össze néhány repedés,

de tovább fokozható a szenvedés,

a kezdést rég lekéste már a nyitány.

 

A lényeg a sötétbe beleveszett,

dübörgő lett az éj és töredezett.

 

/ szonettverseny -  megadott sorvégi szavakkal/

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

.

... és még egy „kötött kihívás” (Sic!) az egészen közeli múltból.  Több dolognak kellett megfelelni:  legyen  kötelezően szonett forma, legyen szatírikus, és a lényeg, a megadott téma: „akciós  a disznóbél”

(Sajnos ez most annyira gyenge iromány lett, hogy 'öncenzúrázva', jobbnak látom, ha a a blogomban marad...)

 

 

Darálóban

 

Idén júniusban pikk-pakk megírta

élete első szonettjét, - na lám!

Nem érdekelte a költészet maga,

s szólt: „Inkább moderátor leszek, az ám!

Rímek, formák, jaj, mennyi változat,

mint a hurkák, csak töltődnek remekbe.

Mit kezdjek most ezzel, óh kárhozat!

Kell olcsó hús is akciós belekbe?

De várjunk csak, ha olcsó lett a bél,

valami zsíros tán illenék bele,

némi mócsing biztosan belefér,

bár igaz: olcsó húsnak híg a leve!”

 

Ki tudja e szonett lesz-e moderált, 

vagy csak disznóbélbe való, ledarált…? 

 

 

 

Szécsi Margit: Tánc

 

Teliholdból süt a végzet,

csillag markol vérkörökbe,

halálforgás minden óra,

jőjj szeretni mindörökre.

 

Zöld szoknyám a fiatal nyár,

csókra vágyom, nem kalácsra,

jeges bárcák hadi-útján

vagyok izzó Máriácska.

 

Rézveretű a derekam,

vörösréz-kupa a mellem,

meghasonlás éjszakáin

tedd hogy szívünk összecsengjen.

 

A gyehennás vágy-lovakat

üdvözítő útra oldom,

a gyehennás vágy-lovakat

hajtom a viharos mennybolton!

 

Teliholdból süt a végzet,

csillag markol vérkörökbe,

halálforgás minden óra,

jőjj szeretni mindörökre.

 

****************************************************

 

Mennyei pokoljárás

(parafrázis Szécsi Margit versére)

 

Csillagködös mennyboltozat, 

vérem zsibog végzetembe, 

minden napom halálugrás, 

szeress engem mindörökre.

 

Fűszoknyámon nyári könnyek, 

nem kell kenyér, csókod kérem, 

hűtött vágyak, örökzöldek, 

izzó szentek sírnak értem.

 

Derekamon rézveretek, 

melleimen vörös virág,

tébolyodott éjszakákon 

összezengve borul terád.

 

Vihar-hajszolt vágy-lovakon 

a gyehenna tüze éget. 

Üdvözítő poklom járom,

mennyben e tánc nem ér véget!

 

Csillagködös mennyboltozat, 

vérem zsibog végzetembe, 

minden napom halálugrás, 

szeress engem mindörökre.

 

Ez csak egy 1/3 részben saját, a többi már adott volt  :)

Szívküdi  Song  

 

SOR VÉGÉN ki látja, hol is az a FÁKLYA

ERKÖLCSEIM felett izzón ŐRKÖDÖTT,

MÉGIS füstje száll csak fejem FÖLÖTT,

HA MÁR nem éled föl többé a LÁNGJA.        

 

BÖRTÖNRÁCS mi végre?! Tudom, mit SZABAD

S RITKÁN, de értettem a tiltó KÜSZÖBÖT,

KÉK MADARAM látod, mégis ELSZÖKÖTT.

CAMMOGVA - mímelve utána SZALAD

 

MA MÁR az Idő,- szelve a LEVEGŐT-,

ESZME, HIT, mi káprázat után LOHOL…

HAZAMEGYEK, otthon nem vár CSOKOR,

ELJÁTSZOM magamnak a hű SZERETŐT.  

 

SZÁRAZvirág bánattal gyújtok MÁGLYÁT,

SZÍVET küldök szívnek…Oda, hol VÁRJÁK.

 

/a nagybetűkkel írtak:  előre megadott sorvégi szavak, ill. egy másik szonettből a sorok sorrendjében az adott kezdő szavak- szonettfórum 07.31./