Re-kreáció

 

félig telt - félig üres

 

szállnak félig telt kehelyből

rózsaszín párák lila ködök

bőség csordul és helyből

az üveghegyen átlendülök

szeszélyes vad táj s valahol

a halál ott leng a szélben

iszom az életet bronzkupából

a félig üres napsütésben

 

(kehely, szeszélyes, bőség, csordul, iszom, napsütés, rózsaszín, leng, szélben, bronz- megadott szavakkal)

 

 

Hazafelé                  

Maradt egy ötvenesem.

A kocsma rég bezárt.

A kandeláber javít a közérzetemen,

most segít ez a fénytelen praktika,

sok részeg kapu, idétlen ornamentika

utamba áll,  tőlük hiába kérdezem,

hogy mi a pálya? Lefeküdtünk?

Na és...? Talán mert szeret…?

Vagy más volt az indok?

A sötétség legyint…de hazaértem végre.

Már megint… nyikorognak

az átkozott zsanérok.

 

( ötvenesem, lefeküdtünk, ornamentika, zsanérok – „Kihívás…” fórumban megadott szavakkal)

 

 

 

 

 

álmodó partok

 

hajladozó nádkisasszonyok

bámultak fel a sápadt holdra

izgatottan kacéran sugdolóztak

míg aranyát a nap köréjük fonta

 

néztem őket sóváran a parton

alvó vágyak ébredeztek bennem

bársony csendek ültek mellém

észrevétlen a hűvös estben

 

talán megérezték hogy fázom

vállamra terült egy lágy karmazsin

a vízen ringott pár opálkék álom

tücsök játszott az emlékek húrjain

 

hajladozó nádkisasszonyok

lassan mind elcsendesültek

szerelemről álmodtak a partok

s hajnalig a hűs vízbe merültek…

 

( hűvös, sápadt, kék, bársony, arany, húrjain, tücsök, hajladozó, sugdolóztak, alvó – fórumban adott szavakkal)

 

 

valójában 

 

valójában nem vesztettem el

bár sokáig  hittem

hogy a hit mindenkit felemel

olyan nagy elragadtatással

mint amikor szabad

fényt meglátni az őszben

mikor csendekké amortizált

zajok mögött türelemmel várnak

a holnapok amíg eldőlnek

látszólagos választásaink

tudom hétköznap ez is

én mégis ünnepre terítek

mert látom amint milliónyi foton

zúdul be a lélek-ablakon

de nem ez nem a megelégedés

csak a szabadság tiszta levegője

áramlik a teremtésből a tüdőbe

nappalokra zárt zsalugátereken is

könnyedén átjut és fényes útjából

csendben arrébb húzódik az éj

 

 ( valójában, választásaink, megelégedés, elragadtatással- "Kihívás..." fórumban adott szavakkal)

táncol, ível, nyargal, szöktetett, bolondos, kecsesen, buborék, barlang, pad, csepp  / fórumból, a  07. 29.-én  megadott szavak/

 I.

álom-buborék

 

elnyargal megint a nyár

bolondos szél-lovának

a hátára ültetett

hol őrülten vágtat

hol kecsesen táncol

s mire észbe kapnék

már meg is szöktetett

 

eső hull búcsút int a pad

de szivárványkapu tárul

az időn átível sok pillanat

a nyárból és velünk marad

a színes ősz barlangja vár

benne cseppkő csillanó múlt

álom-buborékba zár

 

II. 

szökésben

 

buborék az élet

egyszer majd kipukkad

benne nézd hatalmas

bolondos színpad

fölötte szivárvány

az időn is átível

kecsesen táncol

egy-egy esőcseppen

csillagpatkós lován

messzire elnyargal

szökik a képzelet

talán egy fény-barlang

ahová szöktetett

 

III. 

bolondos mese

 

táncol a zápor ropja a cseppje

nyargal a nyáron bolondos lelke

kecsesen hajlik ível az égen

szivárványt játszó fény a szemében

szöktetett álmok padon pihennek

barlangok falára titokban leülnek

megfogannak mesék egy buborékban

majd kipattan onnan amelyik kész van

:)

 

 

 

/ Szeretném jelezni, hogy ezek SEM versek, ezért nincs is semmi mondanivalójuk, hiszen csak játék, ahogy ez jelezve  is vagyon. Épp ezért nem használtam hozzájuk most sem (ahogy máskor sem)  rímszótárt, sem szinonimaszótárt, sem helyesírás ellenőrzőt, még egy árva metrumkeresőt sem… ezért is lettek ilyenek, kicsit buborékosak szegénykék, ceruzát sosem láttak, csak billentyűzetet,  most sem használtam mást, csak ezt a buborékot itt a nyakamon...  Isten és a nagy költők bocsássák meg nekem…:) /