Re-kreáció

 

Mólón

 

Mint visszarántó, láthatatlan kötél,

hol enged, hol szorít, s ha lágy a ringás

andalít, s jön a megadó bólintás,

ami egy néma tagadással fölér.

 

A múlás örök, ám élni ösztökél,

hullámok hátán élvezett vad siklás

örömét nyújtja; de máshol a sziklás

ormon serkenő fű is lehet kövér.

 

Csónakom kikötne most ott a mólón,

már nem érdekelné semmi járvány,

hálát adna a léktől kapott bajért,

 

ha rákiáltanának gúnyolódón,

hisz látta, hogy víz alatt a sárkány

- a nád-faló -, csak tetteti, hogy alélt..

 

 

/a szonett-fórumban megadott sorvégződésekkel /

 

 

Álhír

 

Komor kontúrját felfesti az alkony,

napszínek szikráit szórja szét az éj,

lomha neszek bújnak meg a balkon

szegletén, a hold vöröslő szeszély.

 

Fénypettyek cikáznak a kerti lámpán,

felhőkig kergetik a nyár melegét,

ámulnak az ősz készülő kabátján,

tarkaság veszi át a zöld szerepét.

 

A reggel álmos, nem keres papírt,

csak jeleket küld, miket szállít a füst

hozzád, csillag-távolokat bejárván

 

hozza-viszi  az érthetetlen álhírt:

levélrezdülésnyit ér a nyár-ezüst,

és elröppen a test a lélek szárnyán.

 

 

1. verzió

 

Álságos szónoknak

szinte kábán isszák a szavát,

és felül a béna uszításnak

mind, ki az orráig se lát…

 

2. verzió

 

Felül talán hangszigeteltek a falak

s az ablakon át is csak festett képet látni,

amíg odalent föntről ezt-azt hallanak,

de már jól tudják, jöhet még bármi…

 

3. verzió

 

Felül ring-e ma még a gálya?

s alant mi van? Zúg-e ott a víznek árja?

Ki mondja meg, hogy ’azért’ ki itt az úr?

És ki a hölgy..? Az élet abszurd melodráma.

 

4. verzió

 

Emelkedj felül, ha bántanak

s hagyd, aki visszahúzna.

Tedd, amit diktál a szíved,

ez a Te utad, ne nézz vissza!

 

5. verzió

 

Test a testhez, szív a szívhez

száj a szájhoz tapad hajnalig…

Ki van épp felül..? Egy kéz, egy láb,

egy hát… már nem tudni, kihez tartozik.  

  

 

(fórumban megadott címre írt négysorosok  ) 

Metamorfózis

 

Már sohasem alszik a város,

de fényszennyezett szűk résein

átleng csend-hinták álma,

csiszolatlan emlékeinket

csillagkarok köd-spirálja

gyémántokká öleli,

távoli széppé varázsolva.

 

Idegen világok gyűrűjében

angyalok vigyáznak

fázósan bújó álmainkra,

betakargatják fehér szárnyaikkal

tudván, mi rosszkor ébredünk,

s mindig egy másik valóságra…

 

Talán csak ennyi az életünk,

azt hisszük önmagunk maradunk,

közben végleg másokká leszünk,

- talán örökké alvók vagyunk…

 

(fórumban megadott szavak : gyűrűje, mások, emlékeink, angyal, rosszkor, város, maradunk, spirálja, fázós, réseken)

 

 

Körforgás*

Forog a szélkerék,

de el sose szédül,

nem fáj neki derék,

mikor megáll végül

 

Négy égtájra figyel:

honnan is fú a szél?

Csitul, éled, elszelel,

vagy csak mellébeszél?

 

Mi lesz, ha az égen

egyszer megáll a Nap?

A jövő lesz a régen,

múlt s jelen hajbakap?

 

Forog a szélkerék,

az idő csak körbejár,

lépteit eddig követték:

ősz, tél, tavasz s a nyár…

 

Most körforgás forog fenn,

és fennforgás forog lent,

ha hiszed, hogy végtelen

a tér, mi életet teremt…

 

 * fórumban megadott címre írt vers