Re-kreáció

Szórakozás
Rozella•  2018. augusztus 4. 18:19

Puszta-szerelem


Puszta-szerelem   


 

Menjünk el Kedves a Hortobágyra,

ahol cirregő fűszőnyeg terül a tájra,

s a híres-neves kilenclyukú hídnál

vásári forgatagban lelhetsz portékára:

 

szélforgók, meszelők, hordók, faragott fatál,

lószőrből font ékszer, mézes csuprok, korsók..,

a csárdaudvaron két fekete puli szaladgál,

fényes grafitszemű, szőrmók örökmozgók.

 

Barangoljunk együtt az ős-nomád pusztán,

hol békés, jó pásztorok őrzik még a gulyát,

 elámulsz majd az égbolt tiszta ragyogásán,

ha csillagpaplan alatt töltjük az éjszakát.

 

Üljünk föl a barangolós kisvasútra!

Nézzük meg a halastavakat is közel:

kócsagok, gémek, darvak birodalma,

egész madár-paradicsom bűvöl el.

 

A vadaspark program pont neked ajánlott,

s a bátorligeti láp egy elvarázsolt világ…

Ó, én úgy imádnám veled a Hortobágyot,

talán megkergetne minket egy délibáb,

 

aztán ebédre kóstolnánk jóféle slambucot,

becsípett sült halunk úszkálna a borban,

persze nem hagyhatjuk ki a lovas fogatot,

mert lóra nem ülök már ebben a korban…

 

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja”

s „egy, csak egy legény van talpon a vidéken”,

én nem tudom miért, de a puszták népe bírja

a hőséget és dalol: „Darumadár fenn az égen…"

 

Három szál macskaszőrt is zsebembe dugtam,

ne főjön a fejed! Elhárul majd minden veszedelem…

Na jó, nem minden.., egy picikét hazudtam,

de ez most mellékes... fő a puszta szerelem!

 :)




 

( Kilenc, meszelő, grafit, szőnyeg, korsó, szélforgó, macskaszőr, szaladgál, ajánlott, mellékes - fórumban megadott szavakkal )

 

 


 

 

Rozella•  2017. április 17. 18:48

A költői példa :)

 

A költői példa

 

„Földiekkel játszó égi tünemény,

Istenségnek látszó csalfa, vak Remény!”

 

Írta egy bús poéta, ki egykor úgy szenvedett,

Bár akkor is kikelet volt s kacagtak a fellegek,

Ám szíve búcsút intett a mézajkú szerelemnek,

Teste csak a földbe vágyott, lelke meggyötört lett,

 

Mert nem illett a kulcs, mi a boldogság-zárat

Mihály élet-otthonában kinyithatta volna,

Lám, akkor is más volt már a való és a látszat…

Elhagyta őt a bájos Lilla, a legdrágább múzsa,

 

Kihez ő tán bölcsőtől a sírig hű lehetett volna…

Ám a sors mást akart, s így írt pár remek verset,

Tanulságul hagyta mind a késő költő utódokra,

Hisz ily szenvedés hogy is érné ma a poéta lelket?!

 

Hej, jó Vitéz, de látod, mégis hiába járt a szád,

S dübörgött a szíved, mint egy ágyúnaszád,

Poézisod, régi vígságod hirtelen köddé vált,

… Hát ki olvas ma Csokonait? S ki érti miért kiált :

 

Ti költők! Sorsomról ma is példát vegyetek!

S ha csalódás érne, csakis engem idézzetek:

„Bájoló lágy trillák!Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!” :)

 

 

(A fórumban Zsuzsa által adott szavak:  tünemény, szád, kacag, kikelet, bölcső, sír, méz, kulcs, zár, szív)

 Zsuzsám, ha mégegyszer ilyen szavakat adsz... beküldöm három irodalmi újságnak :)) + a Kalákába... :))) 




 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom