Re-kreáció

Gondolatok
Rozella•  2019. január 14. 12:36

szómalom

 

szómalom


irigység dalol kórusban zeng a gúny

a "bunkócska" nem csak egy retro-dal

a fennvaló hallgat szemet húny

bezárja maradék fél fülét a fal

a másik leltár miatt már zárva

ráhangolna az ész ha volna

angolna-testű a szerencse

könnyen elúszhat télvízben fortuna

szekerét is csak az idő tolja

míg szómalom őrli a bölcsek kövét

de ami sötét a nap sem világosíthatja

 



 

Rozella•  2019. január 8. 14:42

...és egyáltalán...?





Sosem volt szokásom, most mégis egy napi cikket ajánlok azok figyelmébe akik ( velem együtt) már nem tudják, hogy ez /még /normális Magyarország-e??  ... és egyáltalán hogy jutottunk idáig?... és mennyire van jelen mindez a hétköznapokban, a saját életünkben is?

Fiatal szerzők cikkéről ( ez az első része) van szó, és az írás olyan "mindennapi" tapasztalatokat, gondolatokat, kérdéseket vet fel, amiről ezúttal ismert közírók, szakértők véleményét kérdezik.. Ez a cikk első része, de akit érdekel, megkeresheti később a folytatást is..

Kérlek benneteket, hogy NE velem, és NE ITT vitassátok meg! Nincs szándékomban vitát provokálni, csupán azt szeretném, ha ki-ki elgondolkodna ezeken a dolgokon...  


Üdv. és szép napot mindenkinek!


https://24.hu/belfold/2019/01/08/elemesztette-magyarorszagot-a-gyulolet/



Rozella•  2019. január 6. 19:58

Ezo-tér

 

Ezo-tér

 

Csillagidőkig várhatom, egyszer majd tudom eljő,

mámoros éjszaka hív, röptet az égi mezőn,

kergeti álmom hópihe szárnyon nyár peremére,

vissza se néz, sose fél, bárhova szórja a szél.

 

Tél hava festett pelyhes ecsettel képet a tájra,

távoli fényjelet ír, s földre vetíti az éj,

messze világok várnak, a csendet küldik el értem,

rejti, ha szív dala száll,  hallani fáj, de muszáj…

 

 

 

Rozella•  2018. november 28. 21:17

Don Quijote hajnala



Don Quijote hajnala

 

Fahéj színű szárnyon száll az éjjel,

illata bíbor-mély mandala,

jelet karcol bársony tűlevéllel,

hogy szívemen kizöldüljön a soha.

 

Táltos dob hangja messze hív,

ez a kocka rég el van vetve…

A szélmalommal harcot vív,

páncélba zárva küzd a lelke.

 

Lova patanyomában csillan

pataktükörben holdkavics,

égre kacsázik, felhőbe illan,

feldobog a horizonton is.

 

A hidegben nekem jégvirágot rajzol,

maradandó szépség az ablakon...

Don Quijote - kezében fehér csokor -, 

a hajnalt várja... könyvespolcomon.  




( hideg, táltos, tűlevél, kocka, maradandó, páncél, könyves, illat, fahéj, mandala  - megadott szavakkal  )

 

 


Rozella•  2018. november 19. 13:48

Szállnak a hópihék..

 

Szállnak a hópihék..

 

Szállnak a hópihék,

és velük most a tél,

-hallgasd-, valamit üzen:

ez az első, idei hó

frissen hulló, hófehér.

(Imént kezemre tévedt néhány,

 pedig nincs belőle több,

egyedüli példány.)

A pelyhek valamiért,

valahol megszülettek,

számukra a földön 

olyan vonzó lett az élet, 

s remélik, nem szenvednek

hiányt semmiben,

de itt pont addig élnek,

mint elolvadó képek

költők verseiben.

 

 


/2018 11.19. 13:24 /



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom