Re-kreáció

 

Látásmód

 

Elcsobog az élet, gyors patakként folyik,

emlék-papírhajók sodródnak az árral,

hullámok kedélyén ringnak partokig,

borzolt habokon, túlélés vágyával.

 

Égi kegy vezérel minden napot,

a legfényesebbnek is akad foltja,

ám te nem láthatsz minden csillagot,

szíved hunyt pillákat bocsát a gondra.

 

Nincs műszer, amely jelezné a hibát

mielőtt vétesz,  - ilyet ne is keress!

A szándék kevés, - tettet mér a világ-, 

 

de amit teszel is, szíthat sok vitát.

Hiba hajszolni, hogy boldog lehess,

ezt csak lelked érti, mert messzebbre lát.

 

Természet

 

Mint kérés nélkül érkező sugallat,

rezdülő levélnek figyelmet szentel,

kóstolja, ízleli mit az őszből csent el,

de amit belőled, arról még hallgat.

 

Vízcseppek nevetnek egy kalap szélén,

körbe gyöngyözik, a nappal szemben,

majd eltűnnek gyorsan, akár egy szellem,

meg sem várják, hogy ki nevet a végén.

 

Bolond, ki zöld ruhát színessel foltoz?

Hozzá a fehér most félve közelít,

bíbort, okkert, rozsdát, arannyal vegyít.

 

Felfoghatatlan mennyi titkot hordoz,

miközben újít évezredes rítust,

s régi helyett teremt új labirintust.

 

Zsenánt

 

Még vannak betűid, még akad szókészleted,

te lassan kigyógyulsz, csak a világ lett beteg.

 

Orvosa is lehetnél, ehhez kórház sem kell,

szíved több az eszednél, békéért esdekel.

 

De nyakon önt a valóság: pusztán együttérzéstől

nem múlik el kórság, eleged van az egészből.

 

Felveszed a szájmaszkot, ennyit azért megteszel,

de az ingyen-vers-receptre bélyegzőt már nem teszel.

 

Pecsételjen más, - ha akar, tiltson, mint egy sarlatánt,

de ha egy is felépül, már nem is volt olyan zsenánt.

 

 

Palackposta 

Palackpostád a Holdon nem ért partot,

kráterek közé csak gyaloghíd feszül,

maszkok mögött nincsenek is arcok,

jobbik éned kering a föld körül.

 

Csuprodba mézet vén akácfa gyűjt,

virágok gyöngykönnye patakká apadt,

ha éjszaka csendje újra összegyűrt,

még nappallá símítod az álmokat.

                                      

Tudásod sem más, mint ősi sejtelem,

lépkedsz bátran az ingovány fövenyén,

szíved navigál,  itthon vagy idegen,  

 

fejedben pókhálós csillagszövevény,

üveged ringató, messzi vizeken

elküldöd a Marsra, - talán van remény.

 

 

 

 

Petőfi Sándor "Téli világ" c. ismert verse alapján  ellen-parafrázis. Utólag is bocsánat a költőtől!

RÚT IDŐK

 

Megölte földjét az ember,

az hozza ezt a rút időt.

Táncol a szél, s ha kedve van

szétdúl házat, hazát, tetőt.

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált  hűvös szobában.

 

A jó gazda és felesége

jószágát sosem hagyja el,

etetné, itatná, de már nincs mivel,

csak „tikkadt szöcskenyáj” legel.

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

A katonák  szerencsekereke

árkok sötét mélyében forog,

és a tűzparancsra lőni kell,

hőssé válik, hiába háborog.

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

Reszkető lábú nénike

a gyógyszertárig még eltipeg,

fagylaltra már úgysem telik,

pedig jól esne egy kis hideg…

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

Hoppon marad sok diák

senki sem okos, csak a teló?

Szájtátva bámulja a világ,

már falon belül hűsöl a faló…

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

A ripacs színész világjáró,

repülőgép hozza és viszi,

nem kell kaja csak egy hátsó

ajtó, mi ha kell, menekítheti…

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

Hát a migráns…? Neki mi jár,

ha eliszkolna a sors elől?

Sült galambra várni is kár,                                 

míg a jólét kártyavára összedől.

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált, hűvös szobában.

 

Megölte földjét az ember,

az hozza ezt a rút időt!

Tombol a hőség, támad a szél,

sivatagba kergeti a jövőt…

Hol a boldogság mostanában?

Klimatizált,  hűvös szobában.

 

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

az eredeti Petőfi vers:

 

TÉLI VILÁG

 

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 

 

(Pest, 1845. február.)