Re-kreáció

egy elnéző mosoly

belebámul az ég kék szemébe

egy elnéző mosoly

épp a horizontot kémleli

érkezik-e felhőgomoly

az egyre terjeszkedő kékbe

vagy csak a tegnapi forróság

lebeg odafönn ma is becsap

az időjós egy szellőcske beint

ez már megint egy ilyen nap

csak vigyorog fönn az égen

na persze ő megteheti

én meg itt lent éppen

elnézem neki

 :)

Futam

Buggyant eszű versenyzők...

Rajt!! … Hajrá normálisok!

De ki mondja azt, hogy "noooormális??"

és ki győz, ha „én” nem indulok…? 

Zápor gyermekhangra  

Csak egy gyors májusi zápor volt,

bekergette a vasárnapot

a lengőkarú fűz szoknyája alá,

ahol kicsit lélegzethez jutott

a rigó is, hisz annyit dalolt ma,

bár nem volt semmi különös oka,

talán egyszerűen boldog, hogy él...

Nézte, amint lent elhever a kutya,

és arrébb bohém lepkék a rózsafát

táncolva megkerülték párszor,

érezték a bimbók nyíló illatát,...

A gyermeknapi Zenélő Zápor

mutatta be a felhők új műsorát,

a kicsiknek most a nyárról mesél,

s egy mese mindig több a semminél... 

Ember

Még van lombos erdőd, s benne fád,

alatta ülhetsz „hosszú, méla lesben”;

még lehetsz „vadakat terelő juhász”,

Ember a földön nem élhetne szebben…

Mégis másra, mindig többre vágysz,

véred űzi-hajtja ősi kincsvadászat,

szonda-szemeddel, úgy hiszed égbe látsz,

s a mindenséget elrejtő űrben a kincs,

mi megóv minden földi bajtól,

tehetsz bármit, veszve semmi nincs;

Védelmeződ szellemsereg, élén őrangyal...

 elméden szárnyak, de lelkeden bilincs,

s „hol azelőtt angyal állt a karddal,

 - talán most senki sincs”

mert „nincs helyén semmi a világon.

Akire szellemhad vigyáz:

mégsincs senki, aki vigyázzon.”

Az idézetek sorrendben az alábbi versekből valók:

Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka

József Attila: Altató

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Raffai Sarolta: Akire szellemhad vigyáz

1 szimbólum

1 szimbólum, mit mindenki ért.

Sor elejére nézd én is kiteszem

A nagybetűs, Fehér Zászlót.

Ténylegesen. Nem csak szavakban

+ adom magam a semmiért,

„..ha balgaság, ha tévedés, legyen..”

Ha kell a versem máglyára viszem,

De nem elég, hogy elég

Gyúlékony és szeretet-szöszös,

Legyen +… és legyen elég, hogy ne még…

Mert érdekel az Univerzum minden titka.

Minden költő olyan, mint1 üstökös,

Láthatatlan jég, por és szikla.

Ennyi a kóma, de a csóva nagy…

A ragyogás csak sötétben látszik,

Mikor elhúz gyorsan, s amit hátrahagy:

Fehér zászló, porhó, fényemlék,

Földi fohász, mi égre fagy.

(fehér, szöszös, máglyára, költő - szavak felhasználásával)