Mr. Oil-Joe monológja

Rozella•  2017. szeptember 4. 13:14

 

Mr. Oil-Joe monológja

 

Úgy innék egy pohár jó bort,

Tokaji furmint zamatára vágyom,

’nektárt csepegtető’ szőlővesszőkre,

s felettük cikázó fecskékre az égen;

Százéves présház pince-illatára,

ami átleng a vörhenyes, őszi tájon,

Kopasz-hegy alján, hol a tőkéken

lebegett sokáig egy álom, s fürtökben

csüngött még mesevilágom…

 

Most San Antonio az otthonom,

egykor hő vágyaim sora mind teljesült,

roskadásig rakva terülj-asztalom,

szőlők szelíd sora folyékony aranyba merült,

ám a mesék földjét hiába bányászom…

Gyötör a honvágy, s még a családom

sem érti: miért olaj a tűzre az őszi nap aranya?

Hisz ’Mr. Oil-Joe’ lettem itt,  -  a magam ura..,

de én tudom, hogy itt sem vagyok más,

csak a Hegyaljától messzire szakadt Jóska,

s azóta folyton szomjazó ’hazánkfia’…


 

 

 ( olaj, hő, furmint, honvágy szavak  felhasználásával )

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. szeptember 5. 07:35

@MKKlara: Köszönöm Klára! Szép napot kívánok!

@Ametist: szerencsére én nem éltem meg és már nem is akarom, de ismerek pár embert aki igen... Köszönöm Ildikó!

@merleg66: igen az... és aki megéli, annak nem kis gyötrelem. Köszönöm az olvasást és a gratulációt!

@Ernest: Köszönöm az elismerést! Örülök, ha így látod!

Ernest2017. szeptember 5. 01:54

"Százéves présház pince-illatára,
ami átleng a vörhenyes, őszi tájon,
Kopasz-hegy alján, hol a tőkéken
lebegett sokáig egy álom, s fürtökben
csüngött még mesevilágom…"

Nagyon jól megírt vers, gratulálok!

merleg662017. szeptember 4. 20:16

...igazából még soha nem voltam annyi ideig távol, hogy tudjam milyen a honvágy érzése...de biztos nagyon égető és fájdalmas lehet...remek versedhez gratulálok.

Ametist2017. szeptember 4. 16:00

A honvágy ilyen... jól megfogalmaztad, és a cím is remek!

MKKlara2017. szeptember 4. 14:05

nagyon jó lett :)