Re-kreáció

fantasy

 

a történelem

nem tudni hogy történt meg

éppen énvelem

 

tán egy pávián

letaszított a fáról

s két lábra álltam

 

most felnézek rá

büszke a majomcsapat

engem nem fogad

 

már be ez a klán

ott szigorú a szabály

nő nem nő a fán

 

csak banán kókusz

marakodnak a kaján

míg csüngnek a fán

 

sosem esnek le

ők fönn fognak maradni

de én már csak lent

 

ahol nem terem

banán csak egy új szellem

majmok bolygóján

 

/ magyarázatként ehhez annyit fűznék, hogy van egy „haiku-staféta” nevű játék a fórumban. Ott volt tegnap egy megadott szó: TÖRTÉNELEM, amivel kellett volna egy újabb  haikut írni, de mire én megírtam, már valaki megelőzött és felkerült az újabb staféta-szó: PÁVIÁN,   na de  hogy, hogy nem, erről is lemaradtam..:)  Gondoltam, most már mindegy, ha lekéstem, összevonom a kettőt, hát így született tegnap ez kis 5-7-5 formáció :) /

  

A bomlás virága   :)     

 

Hófehér, csöpp virág,

csak a feje búbja látszik,

a tél jól becsomagolta,

mert azt gondolta fázik,

ha nincsen takarója,

de a kis rügy kibujt alóla.

Megmutatta magát a Napnak,

mint egy csupasz madárfióka,

aki máris szárnyat bontogat,

ám a bölcs Nap már tudta,  

hogy eljön a hűvös alkonyat,

és rászólt a kis bimbóra:

„Na elég legyen már, ne bomolj!

Mára ennyi volt, de ígérem,

holnap is lesz Nap! Sőt, felőlem

akár egész álló nap bomolhatsz...  :)

 

 

 

(alkonyat, rügy, bontogat, fázik )  "Kihívás..." fórumban adott szavakkal

(völgy, patak, híd, sóhajok, megtépázott, feslenek, csillagok, törmelék, őszinte, őrizd - megadott szavak felhasználásával)

 

Hidak

 

Leomlott a patak hídja,

minden csupa törmelék,

megtépázott öreg tölgyfa

őrzi csak a völgy ölét.

 

Erdőszerte és a réten

felfeslenek mély sóhajok,

sírdogálnak fenn az égen

szipogó kis csillagok.

 

Én nem sajnálom a hidat

(látod őszinte vagyok),

hisz a patak tovább folyhat,

híd nélkül is eljut gyalog,

 

átvág az erdőn, lefut a völgybe,

hátán a Napot a folyóhoz cipeli,  

s gyengéden leteszi a fövenyre,

aranyhídja -nézd-, a vizeket átszeli.

 

*******************************************************************************************

 

Jeltelenül  +

 

A völgy, a híd, a patak,

a megtépázott lövészárok,

a fületlen, kiéheztetett csajkák

megsüketülve is hallották,

mikor felszálltak az utolsó sóhajok.

A cigaretták füstje is fölszállt,

mint őszinte jeladás, egy végső fohász:

’Őrizd meg Uram a lelkünk, s a Hazát…’

Aztán betemetett mindent a törmelék,

keresztet is csak az idő állított

szemlesütve ott, ahol jeltelen sírok

alatt fájdalommá feslenek a zubbonyokra

soha fel nem varrt csillagok…

 

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Őrizd meg  

Őrizd meg míg lehet, a patakok őszinte, tiszta csobogását, 

halld meg a megtépázott hegyek, kivérzett völgyek jaját!

A csillagokat, ha elnyeli a tenger, végül sóhajokká feslenek,

és a hidak lesüllyedt törmelékét benövi az Emlékezet.

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

a 3. vers  nem csak a játék kedvéért született, hanem azért, mert az emberi faj, az általa valaha ismert állatfajok 60( !!) százalékát már kiirtotta… A növényvilágról nem tudok számot mondani, de az is elképesztő méretű… és most, miután ezt ilyen sikeresen elérte, már látszik itt mi vár rá, ezért arra készül, hogy elhagyja ezt a föld nevű bolygót, hogy benépesítsen más bolygókat, felkutasson lehetséges további élőhelyeket, hogy aztán tönkretehesse azokat is…Bocsánat, senki kedvét sem akarom(tovább) rontani, tehát éljen a tavasz, a hódítás, a vágy, a szerelem,... meg minden ilyesmi, rettentően fontos emberi dolog, mert amott már ugyanez, ugyanígy nem élhet soha...  

 

 

 

Életkép

 

Bölcsője talán még lehetett,

és oviban a jele volt a béka,

de mivel túl sokat brekegett,

lecserélték búbos vöcsökre néha.

 

Olcsó, kannás bor az asztalán,

magágyban még kel pár palánta,

lecsó ma nincs, búzadara vacsorán

macskával osztozik, a kutya bánja.

 

Sáros bakanccsal fekszik az ágyra,

mellette jégkaparó és pléh vödör,

belehányva minden tegnapi álma,

pipacsos párnáján asszonyt már nem gyötör.

 

 

 

( bölcső, magágy, béka, búzadara, pipacs, lecsó, vödör, jégkaparó, búbos vöcsök, bor -  adott szavak felhasználásával) 

 

Rigók flörtje

 

Uram, ön sajnos nem hozzám való,

füttyentett egyet a büszke feketerigó-

hölgy, és elröppent sietve a másik ágra,

hol epedve várta feketéjét egy sárga...