Re-kreáció

Északi szél

 

Kitépi tulipánok szirmait,

gallyakat tördel a diófáról,

elrabolja a tavasz álmait,

és valamit mutat a mából:

vészjósló, nyers erővel

csak elveszi ami neki kell,

bosszút áll gyenge fészkeken,

mert dühét uralni képtelen.

 

Lázongó, vad és kíméletlen,

hordja a szemetet szerteszét,

hangja átsüvít az éteren,

hogy is hatna rá szentbeszéd?

Talán lecsillapul, ha látja,

hogy elfordul minden barátja

Keletnek, Nyugatnak, Délnek,

s az Északit eresztik szélnek…

 

 

Elvirágzott édenemben

 

A képek törtek, engem megtagadtál

szemfényeimből nappal, elfajult

hangrésed a színekben, eltolódott

a vágyaidnak híre, megzuhant

a halmod, és mégsem lettem utálat

az éjben messze kétes szenvedélyben.

Habár tudottan lettem az ember ki,

ma már nem vetkezek mezitelenre,

csak már tudom, hogy te loptál a sorstól,

nos hiúság potomság, ó de szép is

mert itt igen, most egy virágba holt

épp hogy letéptem feldúlt, ó segits!

Mert lenne fénye hitben jégbehúzott

napkendőben és elrévedt tavaszban

és isten elképesztett köldökében

nézd kincsem összevérzett tenyeremben

és merész elvirágzott édenemben

kék ég utad omol ködökön, majdnem.

 

 

 

/ idehoztam egy fórumból, ez most vagy valami, vagy megy valahova..:) de az is lehet, hogy csak parafrázis, vagy átirat…:)/

 

Platánok

 

Lefutott körök, tarka századok,

szép reményt romba döntő kórok, 

körmondat kérdések, kurta válaszok,

a tanulságokba már belekábulok.

 

Kerek korok soha nem voltak,

miszlikre szelte az élet mindet,

szerettek, öltek, káromoltak,

véresre mostak fehér inget.

 

Vén platánokon a múlt károg,

az idő lemálló, foszló kéreg,

feslik a félsz, földre szivárog

a gyökérig hatoló, lassú méreg.

 

Ágaik éghez nyújtózó karok,

védelmet keres minden fészek.

Költik a jövőt..  Itt bőven kapok

varjak énekéből, ha nem is kérek.

 

Lefutott körök, egy őrült század:

életöröm, szépség, vészek halma…

Benne varjúkárogással szerteárad

vén platánok halálos nyugalma.

 

 

Alábbiakban összeszedtem néhány megmaradt, -még évekkel ezelőtt írt- limerick-kísérletemet, ui. ez a műfaj volt számomra a tévedések víg játéka :), amit épp ezért abba is hagytam. Most valaki kedvéért, ami még megvolt idehoztam. Ideig -óráig itt elvannak, de aztán huss…:) Amúgy is itt volna az ideje valami tavaszi nagytakarítást végezni a blogjaimban .) 

A limerickről álljon itt még két fontos idézet, neves, poetes klasszikusoktól :

 „Marie_Marel2011. szeptember 17. 08:25

A limerick eredetileg az angol (népi) humor speciális megjelenési formája: aabba rímképletű, rövid, humoros – gyakran abszurd – versike, amely-nek speciális ritmusa és jellegzetes tartalmú – a limerick szereplőjét meg-nevező – kezdősora van. A klasszikus ritmus – amely alól persze több kivétel lehet – következő: 

ti ti tá ti ti tá ti ti tá

ti ti tá ti ti tá ti ti tá

ti ti tá ti ti tá

ti ti tá ti ti tá

ti ti tá ti ti tá ti ti tá

 --------------------------------------------------------------------------------

 "  M.Laurens2012. március 5. 22:22

Mémi adalék szerzőtársaimnak 

----------------------

A versformát Franciaországból hozták be a XVIII. század elején a brit szigetekre visszaérkező ír utazók. Szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént ( ötödik sor ) : Jöjjön el, várja Limerick! Az ír város lett a versforma névadója

---------------------

A limerick :

1 rendkívül tömör,

2 rendkívül bájos,

3 rendkívül bárgyú,

4 rendkívül idegesítő.

---------------------

Valamilyen különös oknál fogva nekem ez utóbbi pont sikerül a legjobban "

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 A Poet  limerick fórum meghatározása szerint pedig :

„Írjunk limericket! (Pikáns, humoros versike, AABBA, 9-9-6-6-9, ütemezés:ti-ti-tá/ti-ti-tá/ti-ti-tá/)   

A limerick rövid, mókás, ötsoros versike, a végén csattanóval. Rímképlete: AABBA „

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tehát összefoglalva: a limerick legyen pikáns, humoros, csattanós végű, tömör,  bájos, bárgyú és idegesítő... mindezt  pedig kötött ritmusban és meghatározott szótagszámmal... Hát, ezek után talán érthető, ha én feladtam...:) 

***********************************************************************************************

... na de lássuk a medvét a kezdetektől:

 kispatak blog:  

Rozella•  2015. március 16. 12:40

limerick kísér(t)letek :)

 

Imádtam, szerettem a Jóskát,

ki naponta hozta a sóskát,

réten fűvel szedte,

míg észre nem vette

benne a kis büdös poloskát.

*******************************

 Baj lett, belém csapott egy "vellám"

végzetem épp börtönben lelt rám.

Smasszerembe zúgtam,

és fülébe búgtam:

rabod vagyok, nyisd ki a cellám!

 ******************************

Volt egyszer egy színes kísértet,

éjjel-nappal engem kísértett,

ez volt csak a dolga,

de soha sem mondta:

életed lombikban kísérlet.

***************************

Volt egy rigó, trillája szárnyalt,

csúzli leste míg zengett pár dalt,

"ej, de szép az élet",

- azóta énekel,

s hozzá még dobol egy fél lábbal.

*********************************

kávéházi fórumból: 

Rozella•  2018. szeptember 23. 09:00

Melankólia ellen:)   

Volt egy úr, fönt lakott a Holdon,

magányát megunta egy ponton,

pénze volt temérdek,

nem ismert szemérmet,

vágyakat lopott a Tejúton.

Szerelmét úgy hívták, Űr Tünde,

kívánta, mint vizet az ürge,

kinézte arának,

ringását farának

bámulta, de aztán legyűrte

 

félelmét, s megkérte aráját.

Estétől reggelig csókolta

a száját, kereste

bűbáját, s meglelte:

kezében érezve ’faráját’.

 

Volt egy úr, megélt egy lamúron,

Tündéje így szólt rá: „De únom!

Kilőném a Holdra..!”

Szerelmük holtpontra

így jutott a fényes Tejúton.

 

Van egy úr, nagy az ő bánata,

legurít tíz koktélt egymaga,

fölül a Göncölre,

hasonlít rá tökre,

ó szegény, már kiáll a rúdja!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 limerick fórum:

Rozella2019. szeptember 10. 09:49

 

Flóra, kit Attila szeretett,

tervezett vele pár menetet,

de Flóra Gyulával

élt, és Attilával

így mégse csináltak gyereket.

 

Rozella2019. szeptember 10. 09:40

 

Júlia nem volt egy szende lány,

özvegy lett szegény és nagy talány,

a fátyla hova lett,

sírba nem lehetett.

s négy gyerek lett még más oldalán.

 

Sándorhoz ő mégis hű maradt

nem kapart se pénzt, se nagy falat,

fütyült a korára,

pegazus lovára

fölült, de a vágta elmaradt.

 

Rozella2019. szeptember 9. 10:56

 

„Ezt nem hiszem! - háborgott Tamás,

biztosan ez is csak látomás,

két dudás, egy csárda..?!”

Hazament, hogy lássa...

Fújhatta,.. már más volt a dudás.

 

  Rozella2019. szeptember 8. 09:33

 

Volt egy úr.., na ki más? Hát Tamás,

hátsója milyen volt? Hát kakás,

mert mindentől betojt,

azután elpucolt,

húzta a csíkot a bűzgatyás.

 

  Rozella2019. augusztus 28. 19:34

 

Volt egy nő, ó nem volt ő török,

sem szende, se nem szűz, csak 'örök'

Milyen volt… ? Ki tudja,

hol lenne a búsba,

de Gyula szerette… a lökött! 

 

  Rozella2019. augusztus 27. 19:10

 

Párizsban sétált egy amazon,

túl volt már egynéhány tavaszon

s őszön, még a Szajna

is látta, hogy szajha,

kedvence a nász az avaron.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rozella(offtopic)2019. augusztus 14. 15:47

Útban hazafelé az Irén 

nem hitte hogy urát egy szirén 

csábíthatta tán el,

de lehullt a lepel: 

ura alatt feküdt neglizsén...

 

Rozella2019. augusztus 14. 12:16

 

Bárpulthoz beállt a Kata, 

leste sok öregúr, meg tata,

nem tudtak felállni, 

csak katapultálni, 

s részegen elszálltak haza.

  

limerik fórum 2019 08.13.12:22

 

Volt egy nő a neve Etelka,

tátotta száját és befalta

ami elé került,

jobb létre szenderült,

mikor a legyet is bekapta.

 

Volt egy úr úgy hívták Edömér,

gondolta fagyit ő maga mér,

de akadt egy másik

versenytárs, úgy látszik

megvesznek sokan egy fagyiér’

 

Volt egy nő úgy hívták Perenna,

elbukott szegény egy peren… na!

Csücsült a hűvösön,

megélt sütőtökön,

nem csoda, a répát megunta.

 

Volt egy úr, a neve Tihamér

két tevét vett meg egy malacér’

fölült egy tevére,

s azonnal fölmérte:

túráshoz csakis egy malac ért.

 

Van egy nő, a neve Izabell.

Mit róla tudni kell, bagatell.

Nem éppen fúria,

csak békés múmia,

nem kelti életre duracell.

 

 --------------------------------------------------------------------------------

egyéb, a fiókból kotort limerickjeim:

 

Horgász élmények

 

Benő a sellőlányt kifogta

volna, de lekonyult a botja,

s váratlan  hazament,

jaj, szegény eszement!

Mert neje akadt épp horogra.

­­*********************** 

Tódor a tóparton pecázott,

egy sellő a vízben jógázott,

látta az uszonyát,

s feledte asszonyát,

beugrott nyomban de ráfázott,

a sellő a partra kiúszott,

akkora farka volt.., nem túlzok!

Ki látott még ilyet?

Ez sellő nem lehet!

Tódornak egy nagyot behúzott.

 

Tódor már nem jár ki pecázni,

megtanult a kádban horgászni,

botját is kifogta,

megfogta marokra,

anélkül nem tudott kimászni.

***************************

Volt egy hal, képzeld el mit akart,

meglátni egyszer a Tadzs Mahal-t

elvitte a párja

nászútra,  a-rája,

tátogtak s mindkettő belehalt.

*********************************************************

 

remélem, azért senki sem hal bele, ha elolvasta... :) 

 

 

Záróra

 

Magába zárta a múltat a vekker,

nem nyúlok érte, hiába vár rég.

Ketyegne, csöngene még, - csak egyszer,

mutatóban is rezdülne a szándék.

 

Én is megállok. Nem írok több listát

a hiányról, magamba zárom, ami fontos,

nem keresek már sem tollat, sem tintát,

ők sem keresnek engem, - így a pontos.

 

Moirák szőtte fonal, bármi hosszú,

elszakad, vagy eltépik, - egyre megy,

eljár a szekér az élet lábnyomán,

 

csak a vén óra áll, s ez nemes bosszú.

Örömed villanás,  elillan s nem leled

letűnt perceid az idők alkonyán.

 

 

 

Lélek sötétben

 

Lélek-úthoz mivégre volna aszfalt?

Nem lesz soha ezer ráncra gyűrött,

nem azt látja, amit a test tapasztalt,

ha annyi évet maga köré gyűjtött.

 

A csillagokat értette egykoron

ki gyermekszívvel kísérte útját,

viselte égi csókjukat homlokon,

odasereglettek mind a múzsák.

 

Most minden csillag olyan idegen,

Ragyogásuk kopott, sötéthez szokott,

vajon látnám-e őket, ha ott lennék?

 

Hol lehetne akkor az én helyem,

nem épített út, mi idáig hozott,

léleksötétben a fényt felismernék?