Re-kreáció

 

Ő + én :)

/ avagy „két összeillő ember…” /

 

Ő egy igazi hím. Én egy nőstény

oroszlán szívével érzek, ez tény  

volt és marad. Őt szívembe zártam,

és ez páratlan eme ’állati’ világban.

 

Ő egy igazi hős. Sajnos rég nős,

én meg csak egy régi ismerős

szituban élem az életem,  

sosem hallom tőle: Oh, Édes Életem…

 

Ő egy ász, én meg a pikk dáma

sosem voltam, szerelmet jósló kártya

kamuságait sokszor kinevettem,

és ha mégis bejött, csak csalásnak vettem.

 

Ő az ideálom, miért is tagadnám,

nem tehetek róla, ez lett a karmám.

Egyik életemből a másikba elkísér,

olykor faképnél hagy, de mindig visszatér.

 

Ő egy álomutazó, én meg egyedül, ébren

lépkedek éjjel fönt a csillagösvényen,

mire ő végre odaér, én éppen indulok,

neki ’nincski’ mind a négy, én meg bolond vagyok...  :)

 

 

Invázió

 

Vöröslő dudorok jelzik,

szúnyogoknak habzsi-dőzsi,

ők nem félnek, hogy beperlik,

trükkjük bevált, olyan ősi,

és hiába nem akarom,

ha mégis vakarom…

Kenceficék, fújós izék

a régi és az  új klisék,

hát kenhetem a hajamra,

nem sokat érnek a bajra!

Ha nem vigyázok magamra,

csípnek, marnak, harapnak

de nem véletlen,  készakarva!

Vigyázzatok hát emberek,

vannak csípés-mesterek,

a gyérítés már régen késő,

az invázió idegtépő!

Szárazon és vízen győz a hadseregük,

tán egy - F16-os beválna ellenük ?!

 

Dinnye-dal :)

 

 

Gömbölydeden, békén, álmatag növekszik,

azután csak lustán a hasára fordulna,

már ha tudna, de talán túl nagyra nőtt,

ő már sohasem lesz laposra taposva.

 

Gondolja, világot lát, és az útszélig

elgörög,  körbenéz, dinnye-szeme árgus,

lestoppol egy kamiont,  az is éppen görög,

sok keréken dübörög, ’Óh, ez tán egy mágus?’

 

A fülkében zaj van, füleli a dinnye,

eddig csak a szelet,  az esőt, és bátor őzek

csörtéjét hallgatta, de itt dallamos zene szól:

 szirtaki, - na lám, ebben is a görögök menőznek.

 

’Az egész világ görög’, büszkén dagad a dinnye,

hisz minden gurul, kerek, sehol nincs egy lik,

bölcselkedik emígyen töprengve,  de ejnye,

ezt benézte, jön felé egy kés, hamar meglékelik.

 

Félbe vágják, majd szeletekre, jut mindenkinek,

piros lé csordul, magok röpködnek, hangos a diadal  

a parkolóban, - szomjas vándorok szürcsögve harapják,

nem marad belőle, csak a héj, - meg egy dinnyedal.

 :)

 

 

     

Közlekedési anomáliák :)

 

Menjek villamossal? Jó, az környezetbarát

 vagy legalábbis barátabb’ mint az autó,

óh, az az átkozott benzinfaló,  trójai faló…!

Igaz, miért is ne,  de talán az sem volna gáz

ha lóra ülnék; jöhetne az ügetés,

a séta vagy a galopp…

Jobb a kilátás lovon, mint gyalog,

s még fogadhatnék is magamra, befutó

lehetnék szavamra! Nem kéne célfotó,

mert én -már ha egyáltalán megtehetném-,

a fél várost simán kenterbe verném.

A-ból B-be, és tovább C-be is,

F-ről, G-ről, és P-ről nem is beszélve,

el kellene jutni nagyon gyorsan,

de valahogy másképp, mint gyalogosan…

Hév vagy Metró erre?! Hol a madár se jár,

se konflis, se szekér, s ez bizony nagy kár!

Mint alternatíva, ott van még a bringa,

az csak innen-onnan van épp kitiltva.

Gurulni boldogság a két keréken,

na de hegymenetben..?  Nem való már nékem.

Ám, hogy haladjak is a korral,

-ne csak a kor haladjon velem-,

előkaphatnám szép, elektromos rollerem.

Jönnének a srácok, s bámulnának rám:

végül majd egyikük nagy bátran megkérdi:

Mégis, hová igyekszik ennyire Róza néni?

Akkor elgondolkodom, hová is indultam..?

Na lám, mi történik.. ? Hisz múltkor még tudtam…

Aztán eszembe jut,  és nagy öröm ha megérti:

én csak tőlem, hozzád-ig akartam elérni  :)

 

 

 /bocsi, csak míg az unokám alszik, kellett valami lazító kikapcsolódás…:)/

 

Az éjszaka zsebei   

 

Pillanatnyi esti hangulatban

számból a szó megint kipattan,

bár nyerítenék, mint egy igásló,

mert hír-folyamon nincsen gázló.

 

Tenyérbe mászó képek néznek,

s én beintenék  a messzeségnek,

ha volna arca, de szeplőtelen

létben minden fán hazugság terem.

 

Kánonban sírnak a szellemek,

mióta befellegzett a radírnak,

így megmarad minden műremek,

amit perecet rágcsálva írtak.

 

Van még négy sor, s az idő siettet,

de még nem tudom, mi lesz a vége,

az éjszaka zsebei mit rejtenek még,

meséljem, vagy abbahagyjam végre?

 

 ( pillanatnyi, pattan, tenyérbe, kánonban, zsebei, furcsa, szeplő, igásló, perec, siettet -fórumban megadott szavakkal

 

 - 2. verzió )