Re-kreáció

 

Örök titok

 

Virágok csokorba szedve,

Arcokon édes mosoly,

Lamúrok parfümbe rejtve,

Ez olyan viccsesen komoly.

Náthás puszik, könnyes kacaj,

Tavaszi szél vizet kavar,

Idilli érzés, de örök titok,

Nem árulják el Valentinok.

 

 

 

 

Belátás 

 

Ó, te bohó, haszontalan szerelem!

Ne légy már ennyire mohó!

Hiszen a tél nem kihagyható, nem,

semmiképpen… hidd el nekem!

Hiába olvasztod a jeget itt belül,

tavaszig keményen küzdök ellened,

… habár belátom, eredménytelenül.

 02.26.

(haszontalan, kihagyható, eredménytelenül, semmiképpen  - "Kihívás..."   fórumban megadott szavakkal)

 

Nyíló ablak 

 

A szerelem csak egy látomás talán,

színes lepketánc fehér orgonákon,

ős-borostyán-zárvány, iker-álom,

mi átsejlik a szív lüktető falán;

Vagy egy fázós, téli éjszakán

a csillagokról érkező fényjel,

mikor félálomban az égre nézel,

villanni látod egy szem sugarát,

a napból érkezik mosolygödröcskével,

mennyországba nyíló ablakon át.

 

12.01.

(  a fórumból...  megadott címre írt  )

 

 

Rodoszi szerelem

 

Pengetős buzuki dallama csábít

napfény-szigetre, hol lüktet a nyár,

smaragdszín fényekben fetreng és kábít,

rabol száz csókot  s mind  ami jár.

 

A víz sem kénes, frissít és szépít,

pár szikla hűs védelmet kínál,

mögötte kis kunyhó, kettőnkre vár,

ahol a szél dünnyögve ránk talál.

 

Eltakar a kékség a világ elől,

áthatolhatatlan ez a messzeség,

a vérünk macskaként dorombol

s bőrünkre szerelmet karmol az ég.

 (penget, rabol, kénes, dünnyög, eltakar, smaragdszín, dorombol, kunyhó, áthatolhatatlan, fetreng szavak felhasználásával)

 

 

 

 

 

’Kincs, ami nincs’…

 

"Amíg csupán lopjuk magunknak egymást",

amíg a cseresznye-ízű nyárnak

tiltott édeséért járunk az éjszakába,

hol a belőlünk szférákba áradó zenét

a mohó Hold sápadt sugárzása nyeli el

s szívünk nem nyithatja meg börtönét,

addig nem lelünk az ég rejtett aranyára,

.. de kincs engem már rég nem érdekel,

csak téged akarlak a magam kárhozatára

s bármit megadnék, mert tudom fizetni kell    

mindenért, a titkoknak is megvan a földi ára:

"Karomba kaplak s mégsem érlek el."

 

 

(idézetben : Baranyi Ferenc - Staccato c. versének első és utolsó sora )  -   / fórumos játékra írt sorok /