Re-kreáció

Szerelem
Rozella•  2019. február 14. 11:56

Örök titok

 

Örök titok

 

Virágok csokorba szedve,

Arcokon édes mosoly,

Lamúrok parfümbe rejtve,

Ez olyan viccsesen komoly.

Náthás puszik, könnyes kacaj,

Tavaszi szél vizet kavar,

Idilli érzés, de örök titok,

Nem árulják el Valentinok.

 

 

 

 

Rozella•  2018. március 4. 10:57

Belátás


Belátás 

 

Ó, te bohó, haszontalan szerelem!

Ne légy már ennyire mohó!

Hiszen a tél nem kihagyható, nem,

semmiképpen… hidd el nekem!

Hiába olvasztod a jeget itt belül,

tavaszig keményen küzdök ellened,

… habár belátom, eredménytelenül.


 02.26.


(haszontalan, kihagyható, eredménytelenül, semmiképpen  - "Kihívás..."   fórumban megadott szavakkal)

 




Rozella•  2017. december 2. 11:17

Nyíló ablak


Nyíló ablak 

 

A szerelem csak egy látomás talán,

színes lepketánc fehér orgonákon,

ős-borostyán-zárvány, iker-álom,

mi átsejlik a szív lüktető falán;

Vagy egy fázós, téli éjszakán

a csillagokról érkező fényjel,

mikor félálomban az égre nézel,

villanni látod egy szem sugarát,

a napból érkezik mosolygödröcskével,

mennyországba nyíló ablakon át.

 


12.01.

(  a fórumból...  megadott címre írt  )

 



Rozella•  2017. augusztus 17. 19:55

Rodoszi szerelem

 

Rodoszi szerelem

 

Pengetős buzuki dallama csábít

napfény-szigetre, hol lüktet a nyár,

smaragdszín fényekben fetreng és kábít,

rabol száz csókot  s mind  ami jár.

 

A víz sem kénes, frissít és szépít,

pár szikla hűs védelmet kínál,

mögötte kis kunyhó, kettőnkre vár,

ahol a szél dünnyögve ránk talál.

 

Eltakar a kékség a világ elől,

áthatolhatatlan ez a messzeség,

a vérünk macskaként dorombol

s bőrünkre szerelmet karmol az ég.




 (penget, rabol, kénes, dünnyög, eltakar, smaragdszín, dorombol, kunyhó, áthatolhatatlan, fetreng szavak felhasználásával)

 

 

 

 

Rozella•  2017. június 27. 16:24

'Kincs, ami nincs'...

 

’Kincs, ami nincs’…

 

"Amíg csupán lopjuk magunknak egymást",

amíg a cseresznye-ízű nyárnak

tiltott édeséért járunk az éjszakába,

hol a belőlünk szférákba áradó zenét

a mohó Hold sápadt sugárzása nyeli el

s szívünk nem nyithatja meg börtönét,

addig nem lelünk az ég rejtett aranyára,

.. de kincs engem már rég nem érdekel,

csak téged akarlak a magam kárhozatára

s bármit megadnék, mert tudom fizetni kell    

mindenért, a titkoknak is megvan a földi ára:

"Karomba kaplak s mégsem érlek el."

 

 

(idézetben : Baranyi Ferenc - Staccato c. versének első és utolsó sora )  -   / fórumos játékra írt sorok /





 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom