Re-kreáció

Labdajáték

 

A hideget még jól bírom,

ha nem is nagyon szeretem,

de vad szelek megtépáznak

nem kímélik a szívem.

Mint valami könnyű labdát

úgy dobálják ide-oda,

s amikor már ezt is unják,

magasra föl, az égbe rúgják,

de Szent Péter véd: Kapufa!

 

időszobor

 

mozdulatlan nagy szürke kő

mint egy furcsa időszobor

belőle bús dallamokat sző

a szél fájó haragot sodor

 

sóhajt az est a ligetben

alhat egyedül már megint

szeme elé látomás rebben

egy pillanat és se bent se kint

 

nincsen már rég megszökött

a derű a nevetés és a szerelem

lassan lehulló levelek között

mozdulatlan kő a szívemen  

 

 

 

Hétfő miatt ZÁRVA!

 

A hétfőt én eltörölném,

az egész napot úgy ahogy van,

kezdődjön a hét rögtön keddel

és egy kicsit boldogabban,

mert rosszkedvvel

se írni, se dolgozni nem jó…

Egy-kor bezár a bolt is, de nyekeg

még egy-két közmunka-fűnyíró…

 

Kettőkor meg bezár a másik is,

kenyér, tej, vagy akármi,

ugyan már! Minek etetni a lovat?

Nemzeti vágta van anélkül is…

 Eszembe jut a régi vicc:

„ … Józsi! Ki az aki így válogat..?”

 A legtöbb ember úgyis ingázik,

közel a határ, itt nem válogathat,

de „Willkommen” helyett a túloldalon

már újra őrzik.. Ó, a fejlett nyugat!

 

Tegnap tüzijáték is volt megint,

(mert Tótumfaktum este ünnepelt),

kuvasz kutyám illetlen dolgot tett,

persze őt nem köti lánc, sem etikett…

Aztán mégis beengedtem persze,

nehogy ő is világgá migráljon,

mert miféle pedigrét mutatna fel

futtában az osztrák határon?

 

Na jó, én nem panaszkodom,

van munkám, család és van mit enni,

szép az őszi kert is, néha ott álmodom,

olvasok ezt azt, írok verseket

és jól tudom már, mit kell lenyelni,

vagy kiszórni egy óriás bazárba

és hogy végképp ne zavarjon semmi,

ide is kiírnám: ”Hétfő miatt ZÁRVA!”