Egyszer talán

Egyszer talán

 

„E világ nem az én világom”,

de mit akart mondani ezzel Pilinszky?

Én nem tudom. Előbb megírom én is,

aztán majd elolvasom az ő versét is,

és ráérek tőle bocsánatot kérni,

ha rájövök, melyik az én világom..?

 

Ebben nekem még ő sem segíthet.

Rég sejtem, hogy ez itt, talán csak álom,

a földön egy szálló porszem vagyok,

mit felkap a szél s a tenger felé sodor.

Hullámok hátáról a víz újra partra vet,

egy ismeretlen tájon találom magam, 

 

rajta ősi porból termékeny föveny,

fölöttünk sok millió fénypont ragyog,

de vajon olvasnak-e valahol, valakik verset, Ott..?

Pilinszky nem szól… és én is hallgatok...

Egyszer talán majd erre is válaszolnak

 ”reményeink, a csillagok”.

 

/ idézetben: Pilinszky János: Kihűlt világ c. versének kezdő és záró sorai/

 

 Idehozom Pilinszky idézett versét is, majd úgyis bocsánatot kérek tőle... / talán egyszer.../

Pilinszky János 

Kihűlt világ

 

E világ nem az én világom,

csupán a testem kényszere,

hogy egyre beljebb, mint a féreg

furakodom beleibe.

 

Így táplálkozom a halállal,

és így lakik jól ő velem;

az életem rég nem enyém már,

vadhúsként nő a szivemen.

 

Minden teremtett elevenből

kijózanodva a szemét

így ütközik ki, leplezetlen

föladva hiú szégyenét.

 

A mindörökre ismeretlen

végül is így lesz otthonos.

Mint hervadás az őszi lombot,

a pusztulás bebalzsamoz.

 

Kihűlt világ ez, senki földje!

S mint tetejébe hajitott

ócskavasak, holtan merednek

reményeink, a csillagok.