Róza szóbazárja

álmot magunknak álmodunk

őszi napok fordulója

valami új és valami régi

 elszállt már minden gólya

 a fészek mégis a tavaszt reméli

egy fontos évforduló

ó mennyi mindenre jó

lehet például ünnepelni

felidézni  ami jó ami szép

lehet felejteni is persze

 mindenhez van mersze az időnek

és az evolúció azt mondja

 minden ló négylábú  

de csetlik-botlik még a szó

igazi virtuális kis valóságok

valósítják meg az álmot

a rend a káoszban ünnepel

még felkel a nap ő engedelmes

néha hangos néha csendes

az égig elröppenő ima

mindennapi múltam

add meg nekem ma

 de jelen legyen az élet

 ma is szép lehet veled

velem ne foglalkozzon a média

álmot magunknak álmodunk

mert kell még némi magánszféra

gyere add a kezed indulhatunk

én ma se megyek sehova

nélküled

Báli mulatság

Arannyal dekorált bálterem,

a zenekar már lelkesen hangol,

billentyűkkel rezonáló húrok

közt sok őszi álom barangol.

Áttetsző ruhák, színek varázsa,

a forgatag szinte már kábító,

mosolyok bújnak a Hold udvarába,

táncpartnerre vár egy forró tangó.

A nyár csupa lenge odaadás,

könnyű csókokat dob, úgy üzen,

és öltönyös, komoly urak karján

feléled néhány keringő-ütem.

Mint egy kettétört, száraz perec

morzsái peregnek le bókszavak

a cifra avar-parkettre, ahol sírva

vigadnak majd a talpak alatt.

(cifra, öltönyös, perec, odaadás  szavak felhasználásával)

Nem csupán biznisz…

Hiszem, a szó szép missziója,

hogy naponta megkeressen,

tudom, még nem veszhetek el,

bár eltűnni van jó esélyem,

de a szerelem valahová

a bőröm alá rejtett mikrochip,

az őszben is itt rezonál, éppen

a múlás hangjait röpteti el

az érted dobogó szívhez.

Parázna gondolatokat terel

titkos labirintus-kapukon át,

szitáló esőben is napfényért perel,

vagy felhőernyőt tart fejem fölé,

ellenáll, hideg szél-érvekkel felesel.

Jól tudom már, hiába húzom el,

belát a lélekparaván mögé,

hisz' neki nem csupán biznisz,

hogy megtaláljon engem,

mert küldetése, hogy téged is

minden nap elhiggyen bennem…

 kapu, parázna, misszió, felhőernyő, mikrochip, rejtett, biznisz, rezonál, dobogó, szitál szavak felhasználásával 

(ezúttal én adtam meg a játékban 10 szót találomra, fogalmam sem volt mit kezdek majd velük, én is utólag írtam ezt, - ha hihető, ha nem -, ... szóval nem ördögtől való, csak gondoltam, elmondom :)

Lehetne

Lehetne már éjfél,

hogy mielőbb jöjjön el

a hajnal, mitől is félnél,

mikor a szívem közel?

Lehetne már holnap,

hogy mielőbb lássam

amit ma még nem,

mikor és hol hibáztam?

Lehetne ma álmom is valódi,

ó, milyen szép is lenne,

minden reggelen meglátni

hibáimat a szemedbe’...

Valahol, valaki

Valahol épp átutazóban voltam,

ismerős tájon, - mégis eltévedtem,

hirtelen nem ismertem ki magam,

ám akadt ott néhány kedves ember...

... és akkor valaki azt mondta:

Ne félj, mindig van káosz a rendben,

meg hogy a képzelet Isten ajándéka,

használd! S én hittem neki. Rendben.

... de valaki más meg azt mondta,

hogy rendet nem teremt csak a képzelet,

mert minden igaz, csak éppen fordítva:

a világ képzel el, és nem én képzelek...

...és akkor valaki megfogta a kezem,

nem képzelgés volt, hanem valóság,

csak mosolygott azon, hogy eltévedtem,

azt mondta, rég elképzelt és ismer engem...

s én hiszek neki, hogy nincs semmi baj,

amíg valaki a csendben átölel néha,

ha túl nagy az úton a káosz és a zaj,

…és hiszem, hogy Valaki Isten ajándéka.