Róza szóbazárja

 

 

boldog tudatlanság

 

én azt hittem sok mindent tudok

a tudás kincs és magamban hordom

de átestem én is a holtponton

csak körbejárok bármerre indulok

 

én azt hittem enyém lesz minden

amit a szívem szeretni tudott

de nem úgy lett az élet becsapott

és nem osztozott velem a kincsen

 

már tudom hogy semmit sem tudok

és nem viszek magammal semmit

a szívem nem felejt el senkit

de nem hiszek senkinek semmit

...csak minden nap elindulok...

 

 

Tél-csendben

megérkezik reggeli tél-csöndben

  nyárcsipkés fehér fényruhában

egy dallam kering kint a hidegben

 nem érzi talán hogy január van 

befagyott apró tócsákat kerülget

megnézi magát jégtükrök szemében

mélyít mosoly-gödröcskéket

 végül hópihés fűhalmokra penderül

majd hipp-hopp besurran észrevétlen

s éppen csak körülnéz belül

nem kínálom hellyel hisz

 kedves ismerős bárhová leülhet

de csupán pár percig marad  

amíg egy kicsit átmelegszik

  aztán csak int azt se mondja goodbye

gyorsan eltűnik megint akár a hó

helyére bent bársony csend telepszik

ami úgy hallgat mint átfázott rigó

pedig a tél-csendben már tavaszig

 csak dalolni s álmodni volna jó

 

https://www.youtube.com/watch?v=4L_yCwFD6Jo

 

 

 

 

Memória(hab)

 

Azt hiszem igazi tél kezdődik már ma,

fehér, mint az Aloe Vera memory párna,

ami csökkenti a nyomást a testrészeken,

s absztinensen is fekhetsz rá részegen.

 

Extrém körülményekre fejlesztette a NASA,

de mit tudhat erről egy emlékező párna?

Talán tudja, milyen extrém hideg lehet a tél,

"Imagine", .. s ölelj át, mielőtt felébresztenél…

 

Adattárakban landol minden kis hópehely,

egyszeri alakzat, amit eltárol egy hardver,

s ha kevés lesz a hely a belső memóriában,

a háttér megőrzi majd egy Aloe párnában…

 

Év eleji...

 

év eleji csendek lépkednek sorban

keresik nyomát a hónak hol van

semmi se látszik csak eső koppan

és a tél elázik egyre jobban

 

szürke hétköznap az ünnepek után

múlt pillanatok csüngnek kint a fán

de nem fagynak oda ma még talán

előtte lehullnak csöndben sután...

 

 

 

 

 

Téldoktor

 

Valamikor egy múlt nyáron,

tumor nőtt az eperfákon.

December didergő, szürke ködében

levetkőztek engedelmesen, szépen,

hogy meztelenségük kilátsszon.

Téldoktor szeme elé kerültek,

most már semmi sem takarja

torzulásukat, de tavaszra

- ha Isten is úgy akarja -

meggyógyulnak, mert a zord tél

e rideg és szívtelen mihaszna,

a belőlük nőtt fájdalmakat

róluk végleg lefagyasztja.