Róza szóbazárja

 

banben-ban

 

én bízom a madarakban

a fényben csicsergésben

és bízom a rejtőző vadakban

erdőlombban virágillatban

bízom minden szelíd őzben

ahogy repülnek a magasban

bízom a tavaszban nyárban őszben

a tovább-ragozhatatlan banben-ban

végül de nem utolsósorban

bízom abban az utolsó versben

 elmondja majd helyettem csendben    

amit nem mondtam el soha  a többiben

 

kipurcan  /előbb-utóbb/ :)

 

 

a teraszon jég koppan

azt hiszem tél most van

nem terem tavasz

minden bokorban

 

hahó csak hó roppan

a jég még nem csobban

csak azt várja titokban

olvasszák fel jobban

 

a nap nem moccan

és ahol volt ott van

még a tűz sem lobban

és ez a vers itt mostan

 

habár nagyon ott van

mint csúcson a katlan

a rém rímes sorokban

egyszer csak kipurcan

előbb - utóbb... csak kimászunk a téli depiből...  :)

 

 

rklt

 

mt rk nm szktln,

hgy tszm tln gn,

gyszr z, br nm mndn

ltht  m l @ szvkbn.

 

@ kk blyg ssm lsz lktln

mg tt  lkk rjt @ szvm,

( bnn vn z stn krtbn),

d mst mg szkttnm kll

 

@ gndlthz, mrt zt hszm,

ljn @ np mkr  rkr tt mrd,

br lthttln lsz s kss szktln,

m mgs ln fg nlklm,

 

rz, tbbt rt nm thttm,

fjn fg, hgy mgr hgytm,

d kkr stn s lhsz nkm,

hgy @ szrlm hlhttln.

 

/ egy játék adta az ötletet,  a hangzók ezúttal  hiánycikkek, a @ pedig névelőt jelöl... /

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Öröklét  /a csupa mássalhangzós versem teljes verziója/

 

Amit írok nem szokatlan,

ahogy teszem, talán igen.

Egyszerű ez, bár nem minden

látható, ami él a szavakban.

 

A kék bolygó sosem lesz lakatlan,

amíg itt lakik rajta a szívem,

(benne van az isteni akaratban),

de most még szoktatnom kell

 

a gondolathoz, mert azt hiszem,

eljön a nap mikor örökre itt marad,

bár láthatatlan lesz és túl szokatlan,

de mégis élni fog nélkülem,

 

érzi, többet érte nem tehettem,

fájni fog, hogy magára hagytam

és akkor Isten is elhiszi nekem,

hogy a szerelem halhatatlan.

 

 

Kölcsönkenyér…

 

 

Álmos csillagok hunyorognak

s felteszik a kérdést a Holdnak:

 

„Ki az a bolond, aki most is idebámul

a földről? Így őrzi talán az álmunk?

Kilesi  csillogó, fénycsipkés ruhánk,

csodál és gyermeteg verset ír hozzánk,

s még ma éjjel felröpteti ide az égre,

ahelyett, hogy odalent aludna már végre!”

 

A Hold csak mosolyog, hisz jól tudja,

a’ kölcsönkenyér’ mindig visszajár,

azt a bolondos, csipkés hálóinget

ő is,..  jaj de sokszor kileste már… 

Tanka mesék

Mesevár

 

Kártyákból épül

lassan, de gyorsan omlik.

Nincs vizesárok.

Alul-felül csak ászok,

és mégis mind kiterül.

 

Gazdagság

 

Szegény gazdagok,

életük egy kész regény…

Jókai tudta.

De ők már nem olvasnak,

csak olvasatlan szórják.

 

Hol volt hol nem

 

kedvem kereste

egy januári este

mert elvesztette

sajnos nem találta meg

mert a hó eltemette

 

 

Érzéki csalódás

 

A télre szórtam

minden tavaszt és nyarat.

Zöld és arany lett,

de nincs nyoma a hóban,

hiszen még nem is esett.

 

 

jelen-idő

 

téli szürke ég

ma cinkelt felhőpacás

lapokat oszt szét

mert ez egy ilyen játszma

rég volt fergeteg hava