Róza szóbazárja
EgyébIdő-Sanzelizé...
Idő-Sanzelizé...
Leírhatatlan a nyári idill, olyan izé..,
mégis élvezhető, szinte Idő-Sanzelizé,
mint pár önfeledt nap a vízparton,
mikor a nyár nem mondja: „Pardon,
sietek”, hanem a tavasz után locsogva
beáll szépen, türelmesen a sorba,
mögötte már csak az ősz békétlen,
dünnyög-morog félhangosan, de kétlem,
hogy most figyelne rá bárki, talán a tél
reméli csak, hogy egyszer nyomába ér,
bár én nem is értem, ezek miért kergetik
egymást céltalan… és mire jó ez nekik?
A válasz legyen másé, a szív meg izé ... a nyáré,
a nap boldog s a Hold a sugárúton csak bámul, a málé… :)
ki vagy
ki vagy
ki vagy ott
a paraván mögött
valaki átöltözött
míg a karaván
halad a vízben
marad mélyen
megértem
ott sekély kéjen
jég alatt is megél
látszólag de utólag
a szónak minek a csónak
ha-jó voltál eddig
más már ne is legyél
Szabadvers a célszerűségről
Szabadvers a célszerűségről
Az elefánt okos állat. Ritkán hagyja el élőhelyét.
Nem jár porcelánboltba. Ha néha mégis betéved,
(habár erre nincs kimutatható ok),
azonnal keresgélni kezdi a meissenit, a kínait,
a zsolnayt, a hollóházit, a herendit, főként azokat,
amelyekre felfelé álló ormány van festve.
Afrikában a sztyeppén, de leginkább a dzsungelben
ugyanis égető szükség lenne e tárgyakra,
mivel abszolút célszerűen más-más napszakokban
és mindig más célokra használhatnák...
Például egy herendi teáscsészével
remekül tudnák locsolgatni egymást a hőségben,
az eozinos Zsolnay vázával pedig
boldogan ajándékoznák meg az anyákat
a bébik lampionos születésnapi partiján;
A kínai porcelánokat hangjelzésre használnák
-szép csengésük miatt-, mikor össze kell hívni a csordát.
A meisseni készlet kiváló lenne azon ünnepi alkalmakra,
amikor sikerül elmenekülni az orvvadászok elől.
Mivel az elefántok okos állatok,
hamar rájönnek, hogy a porcelánboltban semmi sem ehető,
egy csomó termék amúgy is hamisítvány,
(ez abból is látszik, hogy lefelé áll a ráfestett ormány),
vagy holmi silány sorozatgyártás végterméke…
Az elefántok már csak ezért sem járnak porcelánboltba,
mellesleg genetikai okok miatt
nem is tudják megkülönböztetni a porcelánokat egymástól,
mert ők sajnos született porcelántévesztők…
Ezért aztán, ha mégis rituálészerűen betévednek
gyorsan összetiporják amit csak lehet,
majd elégedetten trombitálva, kecses léptekkel
visszatérnek eredeti élőhelyükre.
(…Még egy adalék a célszerűséghez: Egy árverező cég vezetője mesélte, hogy egy hagyaték átvizsgálása céljából az örökös lakásában jártak. Nem sok minden eladhatót találtak, viszont távozáskor észrevettek egy vázát az egyik sarokban. A váza egy gyönyörű, nagy méretű, Zsolnay porcelán volt, - mint kiderült, amikor a ráragadt kosztól sikerült megtisztítani. /becsült értéke is több százezer Ft./ Ezt a tárgyat nem kínálták eladásra, mivel roppant célszerű funkciója volt: az ajtó kitámasztására (!) használták évek óta. A történet valós. )
párbeszéd
párbeszéd
nagyon boldog vagyok, … és köszönöm a leveleket…
hogy mikor? … hát nem is tudom pontosan,
nem,... arra nem is gondoltam,
csak amikor legutóbb beszéltünk azt mondtad…
nem értem , … hogy nem te ?? hogy te nem is…??
de hát … de hát az email-ben is…,
ó, pedig én azt hittem…
értem… nincs is géped…
és miért csak most mondod?
tessék ..?? hogy-hogy mobilod sincs??
de hát akkor én most kivel…?
nem?? … most sem…?
ó, … már értem… nem, nem értem …
igen… tudom… de mintha…
igen … én is… csak téged ...
igazán? … ez annyira kedves …!
persze… tudod, mennyire várom… siess…
nagyon boldog vagyok, … és köszönöm a leveleket…